Seite - 273 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

2 3 verni. A porta ûj kôzigazgatâsi jelszava immâr az lett, hogy nem szabad bennszülött hivatalnokokat alkalmazni. Csakhogy ez ûj oszmanlik és konstan- tinâpolyi effendik még gyûlôltcbbek és korrumpâltabbak voltak a régieknél; nem törödtek azzal, hogy mint nyuzzdk a lakossâgot ; vették a pénzt, a honnan kaptâk. Jellemzi ez âllapotokat, hogy a porta fermant adott ki, melyben „meg- szûnteti" a hivatalnoki corruptiöt. A târgyilagos szempont megköveteli annak megemlitését, hogy a politikai helyzet nem engedett idôt a török reformok végrehajtâsàra. 1853-ban kitört a krimi hàborû s a keleti kérdés üjböl Euröpa napirendjére kerûlt. Keresztény lâzadâsok törtek ki Herczegovinäban; Montenegro, mint vilâ- giasitott fejedelemség, ônâllôsâgâért és terùlete nagyobbitâsâért küzd ; Szerbia kiûzi a törököt vâraibôl ; megalakul az egyesûlt româniai fejedelemség ; fölszinre kerul a bolgâr (igy, szöval megindûlt a balkâni kérdések egész sorozata. A bécsi udvar politikâjâban nagy szerep jutott a bosnyâk kérdésnek. Elénk figyelemmel kisérték a bosnyâk és herczegovinai katholikusok ûgyét, s egyfelôl elômozditâk a bosnyâk Ferencz-rendiek ôsszekôttetését a monarchiâ- val, mâsfelôl melegen pârtoltâk a portânâl a keresztények kôveteléseit. Nagy jelentôségu pillanat vala Bosznia tôrténetében, midôn a szerajevöi konzulâtus épûletére 1851 vizkereszt napjân folvontâk a Habsburgok lobogôjât ; a keresz- tények iij idô hajnalât lâttâk benne, a mohamedânok nagy csöndben nézték. De nagy és tartös volt a hatâs mindenfelé. A pârisi békekôtés alkalmâval a monarchia beérte azzal, hogy a Balkân-félsziget éjszaknyugati részén gyakorolt erkölcsi befolyâsât megerôsitse. Többre akkor a bécsi politika nem törekedett. jellenizô kôrûlményûl kell azonban fölemlitenünk, hogy Radeczky tâbornok mâr akkor csak Bosznia és Herczegovina, sot még délebbre fekvô részek megszcrzésében lâtta biztositva a monarchia katonai helyzetét, a mint hogy késôbb Tegetthoff tengernagy csak abban az esetben tulajdonitott az adriai partvidéknek fontossâgot, ha Boszniâval egyesitve a Terra-Ferma kellô terjesz- kedési alaj)iil szolgâl. A politikai helyzet s a török népnek még mindig szivös életereje kövct- keztében Bosznia és Herczegovina a pârisi békekôtés utân is az oszmân biro- dalom kôtelékében maradt s annak sorsâban osztozott. Miként az egész birodalomban, itt is kihirdették 1856-ban az ûj nagy engedménylevelet, a '„Hat"-ot, noha a török gazdâlkodâs mindig a régi nyomokon haladt. A keresz- tény öntudat azonban folyton élénkebben nyilvânult, s a monarchiähoz valö csatlakozâs érzése abban az arânyban erösödött, a mennyire a török központi 35