Seite - 286 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

2 vastag ajkú. Apró fehér fogaik tóbbnyire függóleges állásúak. Alsó állkapcsuk az arcz magasságához mérten nagyon kifejlett. Gyakran nagy füleik szegélyén nem ritkán sajátszerú kis góbócskét látni. Mellkasuk tóbbnyire szúk, végtagjaik hosszúak, kezük s lábuk kecses, a lábuk feje szépen ívelt. Róvid ideig tartó virágkorukban nem ritkán igen csinos nóik általában alacsonyak (1540 milliméter), de egyébként teljesen a férfiakéhoz hasonló testalkotásúak. A leányok nagyon korán érettek, sokan kózúlók már 13—14 éves korukban féijnél is vannak, de rendesen még hamarább hervadnak, mint a spanyol-zsidó, vagy bosnyák nók. A fehér czigányok tóbbnyire magas nóvésúek (1729 milliméter), kóze- pes teltségúek és erós csontozatúak. Világosbama bórük, majdnem általában sótétbarna sima hajuk van, és kórúlbelül ugyanannyi esetben világos (szürke), mint a hányban világosbama, vagy sótétbarna a szemük. Kis vízszintes kerúletú (537 milliméternyi) fejük kózepes hosszúságú és szélességú s az átlagos koponya- mutatójuk 79-8 milliméter. Hosszú fejúség 15.4 százalékkal, kózepes 23.0 és róvid fejúség 61.6 százalékkal fordúl eló kóztük. A fehér czigányok e szerint legnagyobb részt róvid fejüek. Az arczuk alacsony és széles, homlokuk egyenes, alacsony, keskeny; szemük nagy és élénk tekintetú; orruk nagy, egyenes, orrczimpáik tóbbnyire duzzadtak. Arányos szájuk nem ritkán vékony ajkú, s tóbbnyire apró, meróleges állású fogaik vannak. Mellkasuk szúk, végtagjaik erósek és hosszúak, kezük s lábuk fóltúnóen hosszú és keskeny. E leírásból kitetszik, hogy a mohamedán czigányok két osztálya test- alkotás tekintetében nem egy lényeges embertani jel eltérését mutatja. A feketék kórúlbelúl a tiszta czigány fajtát túntetik elénk, míg ellenben a fehérek valamennyien keverék-fajtának tekintendók, a mi a czigányoknak az ország magas termetú, róvid koponyaszabású mohamedán lakóival tórtént keresztezó- déséból származott. A forgalmi utaktól tóbbnyire távol esó helyeken részben fóldbe ásott putrikban, természetes barlangokban, vagy sóvényfalú sátrakban laknak Bosznia éjszaki és éjszakkeleti részén, mintegy 100 családra menó számmal, az úgy nevezett karavlahok, kik részint nomád életet él ve, leginkább fakanalak és fatálak faragásával foglalkoznak, vagy mint zenészek vándorolnak helyról- helyre. Némelyek medvetánczoltatók, országot-világot bebarangolnak s olykor némi kis pénzzel és egy-két morzsát mindenféle idegen nyelvból fólszedegetve térnek haza, s kócsógkalapban és fecskefarkú kabátban kevélykedve látják viszont a honi putrikat.