Seite - 287 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

A karavlahok magukat románoknak mondják s határozottan tiltakoznak cllene, hogy czigányoknak nevezzék öket. Görög-keleti vallásúak és igen becsúletes emberek. Néhány családot annak idején a bjelinai kerúletben letele- pítettek, s ezek ma mar igen szorgalmas földmivelök, kik semmi hajlandóságot sem mutatnak arra, hogy hajdani életmódjukhoz visszatérjenek. Alacsony vagy kozéptermetúek (a férfiak 1.646, a nök 1.535 milli- méteresek) és általában sotét bórúck; a szemük inkább sotét-, mint világosbarna; sotétbarna vagy fekete hajuk részint sima, részint hullámos és göndör. Fejük inkább kicsiny, mint nagy, jó hosszú és aránylag kevéssé széles. Koponya- mutatójuk átlag 75-1, s 46 százalékuknál hosszú, 49., százalékuknál közepes és 4.8 százalékuknál rövid szabású a koponya. Homlokuk keskeny, alacsony, kissé hajlott; szemük tágra nyitott; orruk közepes nagyságú és széles; arczuk egészben széles és alacsony. A karavlahok tehát általában sotét fajtának mond- hatók, a mely talán a czigányok és oláhok keveredéséból származott. Népélet. Bevezetts. — Evszázadokon át ósi hagyományainak szellemében élt Bosznia és Herczegovina népe, s e hagyományokat nem igen érintették sem az állami intézmények, sem a múvelódési áramlatok. A tartományok meg- szállásáig az állam ugyan megkövetelte a lakosságtól a rája rótt kotelezettségek pontos teljesítését, de egyébként nem törödött életük folyásával, sem anyagi és szellemi érdekeik ápolásával. így aztán érthetó, hogy a nép némely félre esó vidékeken egész a legujabb idókig épen úgy élt és gondolkozott, mint ot-hatszáz évvel ezelótt. A néplélek némely óseredeti nyilvánúlásai ilyen- formán majdnem teljes épségükben maradhattak egészen a jelen korig, és a népvizsgáló, a ki a délszlávokat tanúlmányozni óhajtja, jobb kutatási terúletet keresve sem találhatna, mint Boszniában és Herczegovinában. A nép élete itt mindenütt a legtisztább óseredetiségében tárúl eléje, s a hol kivúlról való hatások mutatkoznak, ott is igen könnyü az eredetit a késóbbitól megkülön- böztetni. Ha a tcrmészet szúkmarkú volt azon határok kijelólésében, a melyek közt a boszniai föld népének élete lefoly, annál bókezúbben megáldotta e népet szellemi tulajdonokkal. Mindenekelótt csodálatosan élénk folfogást adott neki. Az egyén gyermekkorától fogva ónmagára le vén szorúlva, a gyakorlatból tanúlja meg kómyezetét ismerni, megérteni és megitélni. Igaz, hogy megismeró