Seite - 290 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

I 290 mény szerint és csak úgy lchctett elhárítani, ha a törzs egy része más védó- szentct választva magának, új nemzetséggé ágazott el. A mohamcdánoknál is megmaradt ez a törzsszerkezet egészen ajelenkorig. Mikor az oszmánok az országot elfoglalták, számos bosnyák nemzetség tért át az iszlámra, s czek új hitükön is megtartották a régi nevüket, csakhogy azota bégeknek nevezték magukat. Ezek a boszniai bég-családok igen büszkék a származásukra, s a mohamedán keleten ók az egyetlen jtéldái az örökölhetö születési nemességnek. Az egy-egy törzshöz tartozóság kovetkezménye volt, hogy az egyes a kozosség tagja lévén, szükség esetén annak segítségéhez folyamodhatott, s abban erós támaszra is talált. Egyes nemzetségek ido haladtával atyafiságokra (bratsfva) oszlottak, a melyeknek tagjai közös családi névvel külonboztették meg magukat. Ezek az atyafiságok kivándorlás, vagy a fó nemzetségtól való elszakadás útján kelet- keztek, s a hozzátartozóik és ivadékaik az ilyen külónvált atyafiság alapitójától kapták nevüket. Minthogy egy-egy nemzetség tagjai eredetileg közös nevet s egyéni megkülonbóztetés végett még egy mellék- vagy sokszor csak csúf- nevet viseltek, ebböl könnyen érthetó, hogy az ilyen atyafiságok többnyire afiele mellékneveket kaptak, a melyek mellett az eredeti nemzetségnév lassan- ként egészen háttérbe szorúlt. A mint az atyafiságok idó haladtával megint nagyon kiterjedtek, ismét egyes házkozosségekbe tagolódtak. A plemstvo és bratstvo fogalmai, a melyek a délszlávok társadalmi és állami szervezetének az elemei, idó haladtával sokat veszítettek eredeti határo- zottságukból, de mint ósrégi intézmények, jóllehet ma mar minden gyakorlati kovetkezmény nélkül, még élnek Herczegovina déli kerúleteiben, míg Boszniá- ban már csak az emlékük van meg. Nagyobb épségben maradtak azonban a házkózósségek, melyeket az egyes családok alkotnak. Az ósi patriarkális életmóddal járt, hogy egyes családok, a míg csak lehetett, szorosabb egyúvé tartozásban maradtak. A család kozósségéból való elszakadást niindig valami sajnálatos dolognak tekintette a nép, a mint efféle szólásmódjai is tanúsítják : „a magánosság szegénység" (inokostina — siromaStinavagy „jaj a magánosnak még a bóségben is" (kvku san/ni na vagann•), mert „csak az ósszetartó ház szerez vagyont" (zadrnzna kuéa tede imuéa). A házkozosségek mindenike magában zárt egység s gyakran több nem- zedéket és a család oldalágait egyesítik egy fodél alatt. Valamennyit a ház