Seite - 294 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

294 melyet a medve vagy farkas kórmei kozúl kiragadott, minden borjával- csikajával együtt ilyen személyi tulajdonúl kapja. A tehén is, valamint a borja, melyet a menyasszony hozományúl kapott, valamint az egész országban általános fólfogás szerint a baromfi is az asszony osobinája, a melylyel saját tetszése szerint rendelkezhetik. De bármennyire megegyezik az osobina a mi jogi fólfogásunkkal, azért majdnem mindig valóságos czivódás-almája a házban és nem ritkán az egyetlen oka a nagyobb házkózósségek foloszlásának. y~ogi vélekedések és jogszokások. — Az erósen kifejlett becsúlet- és jogérzés a bosnyák nép legszebb erényei. Mind a kettó hagyományos erkolcsi fólfogás alapján áll, s ha olykor eltér is némileg a mi korszerú nézeteinktól, azért a legelemibb egyenes lelkúség talajában gyókerezik. Rovid, velos kifeje- zóje ennek a népies jogérzetnek az a kózmondás, a mely szerint: svoje brani, tugje ne diraj (védd a magadét, a másét ne bántsd), s ehhez szabja a bosnyák ember egész magatartását. Ep ezért a kózonséges lopás és csalás ritka e népnél, s ha mégis elófordúl, akkor is kevésbbé az illetónek a gonosz hajlama, mint inkább a legvégsó szükség az indító oka. Az ily esetekben aztán a nép lelki- ismerete enyhébben is ítél, mert Nevolja je natjerala Mar ka k ras ti konje, iíi n hajdukel (Szükség vitte Markót [anemzeti hóst] a lólopásra, a haramiaságra). A milyen szent a bosnyák elótt a más jószága, ép olyan becses neki a magáé, és kész érte az utolsó csepp vérét is kiontani. Hajdan, Bosznia viharos éveiben az elnyomott nép nem ismert zsarnokai elól más menedéket a hegyek búvóhelyeinél. Jelszava az volt, hogy Tko se ne osveti, taj se ne posveti (a ki magát meg nem boszúlja, az nem üdvózúl), s életét a boszúállásnak szentelve lett haramiává, a kit tetteiért a nép emlékezete bol elítél, hol dicsóít. Az onsegély és a lázadások e korában keletkezett az a szokásmondás is, hogy zulum ne ma arsina (a zendúlést nem róffel mérik). Az ilyen békebontás, ha gyakori volt is, azért nem volt a nép kedve szerint, mert ennek alapjában az a meggyózódése, hogy bolje je mir neg car ski pir (jobb a béke a császár lakodalmánál), s a hol egyáltalán lehetséges volt vala- mély peres ügyet békésen elintézni, ott mindent megkisérlettek ez iránt. A nép kozmondásainak kincse sok olyan elvet foglal magában, a melyek az idó haladtával mind mélyebben begyokeresedó jogi nézetek kifejezói; s ezek mellett némely hagyományos jogszokások is fejlódtek, a melyek a népnek püros ügyekben való eljárását szabályozták. A tartományok megszállása elótti idóben a nép nem sok bizalommal viseltetett a hivatalos igazságszolgáltatás iránt, a mely drága és bizonytalan