Seite - 297 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

297 már rendesen sikerrel jár. A megkárosúlt fólkéri egy barátját, hogy vállalja magára a „kozbenjáró" (sokodrzac) szerepét, s megállapodik vele a jutalomban, a mit az ellopott tárgy visszaszerzéscért adni hajlandó. A kozbenjáró most egy mogyorófa-pálczának fólúl kettéhasított végébe túzi és oda kóti a jutalomdíjat (sodbina), s aztán sorra járja vele a falvakat, kihirdeti a tényállást és annak, a ki a tettest fóljelenti (sok), odaigéri a jutalmat. Ha valaki ismeri a tolvajt, titokban értésére adja a kózbenjárónak, hogy ki az illetó s erre mindjárt megkapja a jutalom felét. A kozbenjáró most maga elé hívatja a gyanúsítottat, eléje adja a gyanúokokat és fólszólítja, hogy adja vissza az ellopott holmit s azonfólül fizesse le a soíbinát (a kózbenjárói díjat) is. Ennek fejében kótelezi magát, hogy soha egy éló lélek meg nem tudja, hogy ki a tolvaj. Rendesen meg is téríti a tettes a kárt, mert külónben a tórvény elé kerúl a dolog, a hol a sok (vagyis a fóljelentó) tanúságot tenne ellene s az egész világ megtudná a tettét; holott ha a kárt megtéríti, fóltétlenúl számíthat a kozbenjáró titoktartására. A fóljelentó ezután megkapja a jutalom másik felét is, s a károsúltnak a kielégítésével az egész eljárás szépen békében és barátságosan véget ér. A néptórvényszékek hatáskórébe tartoznak külónósen a családi viszál- kodáspk, a mennyiben a családi kórben nem sikerúl azokat békésen eligazítani; továbbá ugyanide kerúlnek az apasági keresetek, a határ- és osztozkodási pórók. Az itélet rendesen a károsúltaknak kártalanítását mondja ki, de néha testi büntetésre is szól, a melyet nyomban végrehajtanak. A legtóbb családi és atyafiak kózótti pórpatvart a rosz nyelvek okozzák, mert egy régi kózmondás szerint: zli jezici braéu zavadiée (rosz nyelvek veszítették óssze a testvéreket); továbbá sok bajt és torzsalkodást okoz a meny és anyós kózótt itt is hirhedt egyenetlenkedés, a melyból a gyúlólkódés rendesen átszáll a férjekre is. Egy Gacko melletti faluban a czivódó asszonyok úgy egymásra haragitották az apát és fiát, hogy ezek agyonütéssel fenyegették egymást. A dolog a nép itélószéke elé kerúlt, a melynek Zimonjic Bogdán vajda volt az elnoke. Miután elóadták az ügyet, a vajda elóvezettette az anyóst és menyét, a kik a férjeiket igy egymás ellen ingerlették, s amazt 2o, emezt meg 25 botütésre itélte a nélkül, hogy sokat vizsgálta volna, melyik a hibásabb. A bilntetést a két férj az egész nép szemeláttára végrehajtotta, és attól fogva szent volt a béke a házban. Apasági kereseteknél, ha a vádlott beismerésben van, a tórvénytelen gyer- mek elismerésére, az adott házassági igéret megtartására, vagy kártérítésre szól az itélet, a mely utóbbi gyakran igen magas volt, néha 1.000 tallérra is rúgott. 38