Seite - 298 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

298 Ha a vádlott tagadott, a panaszosnó kivánhatta tóle a tisztító-esküt, vagy istenitéletet kérhetett. A vádlott azonban nem maga, hanem helyette két eskü- segító társa tette le a tisztító-esküt. Ha két ilyen tanúra tett szert, akkor azonnal folmentették. Az efféle tisztító-eskü inkább átkozódásnak illik be, mert többnyire ilyen modatokból áll: „ Adja Isten, bogy ha vétkes, soha se lássa tobbé a napvilágot; a mit lát, legyen neki fekete, csak a szemesillaga legyen fehér; — az anyja csókolja meg a hideg homlokát, — a villámtól ne hallja meg a dorgést, — aludjék ki a világa. — Kigyók marják ki a szemeit, boszorkányok rágják szét a szivét. —- Fü nöjjön a testében s vesse ki csontjait a fold." Mindegyik átoknál összeüti a két esküsegító a kezeiben tartott két követ. Az istenitélet lúzpróba volt s kétségtelenül még a kózépkori istenitéletek maradványa. A kovetkezóképen szokták megejteni. Katlanban tiszta forrásvizet forraltak föl s ugyanekkor egy darab aczélt (tnazija, s ettól az egész eljárásnak „aezélemelés" a neve) tüzesitettek meg. A vádlott és segítóje szappannal és tiszta hideg vízzel jól megmosták a kezüket. Ezután az izzó vasat a forró vízbe dobták. A vádlott még nedves és hideg kezével belenyúl a forró vizbe s hirtelen kiragadja belóle és eldobja a tüzes vasat. Ugyanezt kell segító-társainak is tenniök. Ha a dolog sikerúlt úgy, hogy nem égették meg a kezüket, a mi.némi gyakorlat mellett épen nem lehetetlen: akkor a vádlott föl volt mentve, cllenkezó esetben elitélték. Hasonló istenitéletek más esetekben, példáúl rablás, gyújtogatás vádjá esetén is szokásban voltak, ha más úton nem lehetett a búntényt a vádlottra rá bizonyítani. Ide tartozik továbbá a boszorkánypróba is, a melyet Boszniában is vizbe- mártással eszközöltek. Ha valamely falut egy ido óta csapások sújtottak, a melycket a babona boszorkánynak tulajdonított: akkor a helység összes nóit a legközelebbi tóhoz vagy folyóhoz hurczolták, hogy ott próbának vessék alá. De mielótt a vizbe ugrottak, megvizsgálták a szájukat, hogy nines-e egy darab ólom a nyelvük alá rejtve, mivel a nép hite szerint ennek, ha még oly parányi is, az a halása, hogy a testet a viz alá húzza. A ki nem merült alá, azt boszor- kánynak itélték s rendescn ott helyben megkovezték. EfFéle boszorkánypróbák szemtanúi még ma is elég nagy számnial élnek. Határvillongások többnyire abból származnak, hogy szándékosan, vagy szándék nélkül a saját foldjén túlra megy az illetónek az ekéje, vagy a kaszája a szántásnál, avagy az aratásnál. Ha e miatt pörre kerúl a dolog, akkor mind a két részról békebirákat választanak, a kik elóbb megkisérlik a felek békés kiegyeztetését. Ha ez nem sikerúl, akkor a népnél trn i bus (tüske és gyep) vagy mehala nevú eljárásra kerúl a sor.