Seite - 302 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

302 rejtözik, s csak akkor hívják elô, a mikor a megöltnek atyja, vagy az, a ki a családfót helyettesíti, a váltságdíjat mar átvette. Ekkor elöjön, de nem egyenesen járva, hanem négykézláb mászik be a körbe. A fegyvert, a melylyel a gyilkosságot elkövette, a saját mellének szegezve adja a bosziira jogosúltnak kezébe. Csak egy rántás a puska ravaszán, s a megölt meg van boszûlva. De ekkor a gyilkosnak atyafiságából a nôk és gyermekek elszörnyedve kiáltanak fei : „Gondolj Istenre és Szent Jánosra, s kiméld meg e gyermekek kenyér- keresôjét!" A boszúra jogosúlt ekkor a puskát a levegóbe süti, a vezeklô bünöst fölemeli a földröl s megcsökolja, s az 6 példáját a két nemzetség férfiai követik. Ezzel a tulajdonképeni vérbéke meg van pecsételve. Hogy azonban a tartóssága biztosítva legyen, szokásban volt még a két család közt olyan rokonsági kapcsot kötni, a mely a nép folfogása szerint a vérrokonsággal egyenlö értékú, t. i. komaságot (kumstvo). Azért a pap mindjárt ott helyben megkeresztelte a gyilkos családjában addig szándékosan kereszteletlenül hagyott gyermekeket, a kiknek keresztatyja a megöltnek atyja, vagy más legközelebbi rqkona lett. Ha pedig nem volt épen ilyen kereszteletlen gyermek, avagy ba mohamedánok közt meruit föl a vérboszú : akkor az ú. n. „nyiró-komaság" helyettesíti a keresztkomaságot, vagy a két törzs egyszerûen testvériséget köt egymással. Ha a kártérítés összege nem volt elöre ki kötve, akkor a boszúálló a vérbéke megpecsételése elótt körben jár, s a mi értékes holmit a kórúlállóknál lát s neki megtetszik, azt elszedi tölük és a vérontásért vezekló bünös elé rakja le. Díszes fegyvereket, ezüst pánczélokat ftoke•), ékszereket s más effélét halmoz igy egybe. E tárgyak aztán az ôvéi maradnak, s értük a vezekló tartozik régi tulajdonosaiknak kártérítéssel. Ez alkalommal azonban ki-ki nagy gyalázatnak tartaná, ha az elvesztett tárgyért csak egy fillérrel is többet köve- telne, mint a mennyit valóban ért, vagy a mibe kerûlt. Igen gyakran adnak alkalmat a néptôrvényszékhez való fôlebbezésre a birtok/olosztások. Ha valamely hàzkôzôsség a fôlszerelésével együtt a részesek között folosztásra kerúl, a bevett szokás megkívánja, hogy a szomszédokat tanúkúl, vagy itélóbirákúl hijják meg az osztozkodáshoz. Minthogy azonban ezeket meg kell vendégelni, a mi tetemes kôltséggel jár, bizony megesik, hogy az osztozkodást titokban és idegenek meghívása nélkül ejtik meg, de ezt a kôzvélemény illetlennek tartja. Az osztozásnál ôsrégi hagyományos módon járnak el s mindenekelótt külónválasztják az osobiná-1, vagyis kinek-kinek a saját személyi tulajdonát. A telket és a földbirtokot, az ingatlanokat, a marhát