Seite - 304 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

304 és a készpénzt az osztozkodásra jogosúlt családok, illetóleg tesztvérek száma szerint osztják el. Itt a helye, hogy az egyes vidékeken használt népies mérték- egységeket megemlítsük. A tórók fóldmérték-egység a dunutn; e mellett a szántókat még rendesen a bevetésükre kelló mag mennyisége, vagy az egy nap alatti fólszántásukhoz szükséges ekék számával is mérik. A kerteket kapák, a réteket kaszák, a legelóket kanczák száma szerint szokás mérni. Egy kobila (kancza) legeló akkora darab, a milyen egy kanczának egy egész éven át való eltartására elegendó fúvet terem. Egy piola (patkó) ennek a negyed- és egy klinac (patkószeg) a huszonnegyedrésze. Saját részén kivúl a házkózósség addigi feje, a starjesina, rendesen még a legjobb paripát, vagy a legjobb és legszebb puskát kapja tiszteleti ajándokúl (starjeSinstvo); továbbá azt kivánja a jó szokás, hogy a családi ház a legifjabb testvéré maradjon, míg az idósebbek kikóltóznek. A kender- és gyapjú- készletet, a szárított húst, egyéb élelmi-szereket és italokat nem az osztozkodó testvérek, hanem az egész háznép száma szerint osztják el. Ha az osztozók valamelyike még nótlen, akkor a lakodalma kóltségeire az elosztandó vagyon- ból még egy járúlékot, rendesen egy ókrót kap. A férjnél lévó nótestvéreknek ninesen részre joguk, ellenben a hajadonoknak a férfiakat illetó rész fele jut. Osztozásra jogosúlt fitestvér ózvegyének, ha gyermekei vannak, elhúnyt férje részére, ha ellenben gycrmektelen, csak az osobindra. van joga. Ha áldott állapotban lévó nó is van a háznál, az osztozásnak csak a szúlés után szabad meg- tórténnie, minthogy, a míg bizonytalan, hogy a várható gyermek fiú, avagy leány lesz-e, addig a rá esó részt sem lehet elóre meghatározni. A vagyonnak egyenló értékü részekre osztását az addigi starjesina, vagy a Iegidósb fitestvér végezi, míg a tóbbiek vagy kózós megegyezés, vagy sorshúzás (.hura) útján választják ki a maguk részét. Ha nem tudnak megegyezni, akkor a vitás pontokat a meghívott szomszédek, az úgy nevezett „jó emberek" vagy „testvéri tanácsadók" (bratski pogagjaci) dóntésére bizzák. Ezek itéletébe tóbbnyire belenyugszanak, minthogy nem szeretik ügyeiket tórvény elé vinni. fíabonák. — Bármilyen mélyre ható volt is az az átalakúlás, a melyet a kereszténység a kebelébe tért népek lelkúletében okozott, azért mégsem tudta a pogány szertartások emlékeit teljesen eltórólni, s még ma is vannak oly ünnepek, a melyek a pogány idók orókségeiúl szálltak a jelenkorra, csakhogy ma már egy-egy keresztény ünneppel forrottak egybe. E tekintetben a bosnyákok sokban egyeznek a tóbbi szláv tórzsekkel. . O náluk is a hajdani zivatar-isten íinnepének a nyomába lépett a Szent Illés