Seite - 314 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

314 megkülönböztetik magukat a keresztényektôl. Míg a keresztények általában tompább, sôtétbania vagy sôtétkék színekct választanak ruháikhoz és azok zsinórzatához : addig a mohamedánok világos, sót nem ritkán rikító színckct kedvclnck. Könnyebb ruhadarabjaik, így az anterija és a koparan tarka, gyakran igen draga keleti selyemszovetektól valók; a fermen, a dzcmadan és a nadrág világosabb szövctböl s rcndesen dus selyem- és arany-hímzéssel van díszítve. A keresztények rendesen egyszerú vörös övkendöt, a mohamedánok ellenben tarka virágos kendóket, vagy a tarka selyemböl szött BtrabaIosu-t viselik. Az ifjak csupán fezt hordanak a fejükön, míg a felnótt férfiak turbánt, s ennek az alakja és a színe valaha az egyes társadalmi rendek legfontosabb megkülönböztetö jele volt. A turbánkendó is a keresztényeknél rendesen vörös, némely tájakon pedig sôtétkék vagy barna, legényeknél fehér piros mintázattal, ellenben a mohamedánoknál ez is rendesen élénkebb színú. A szofták fínom lenge szôvetbôl (gaze) valö hófehér turbánt, a dervisek zöldet, a hadzsik (Mekkában járt zarándokok) halványsárga selyemmel bevont fehéret (ú. n. achmediját) viselnek. A többi mohamedánok tetszés szerinti színút, de mindig mintázottat. Néhány évvel ezelôtt ez a fesíói fejdísz még az egész országban el volt terjedve, de mar kényelmetlennek kezdik érezni s lassanként kimegy a divatból. A Száva és a Drina vidékén már ritka, ép így I lerczegovinában is, a hol a montenegrói, keskeny selyemszalaggal szegett alacsony sapka lép mind általánosabban a helyébe. Különösebb ruhadarabjaik közul említendó a dolama, az elökelö öreg mohamedánok díszruhája. Ez gazdag ránczozatú, elúl nyitott hosszú kabát, mcly a fustanellához hasonlóan övezi a derekat s rendesen dús zsinórzatú. Hasonló díszkabátot viselnek hófehér posztóból (bjelaéa) Herczegovinában az óhitú keresztények. Bármily gazdag is a boszniai viselet, mégis csak elhalványúl a fénye a díszes fegyverzet mellett, a melylyel magát az ország lakossága hajdan foléke- síteni szerette. Evszázadokon át a fegyverében telt e népnek legnagyobb öröme és büszkesége, s még a legszegényebb is inkább a szájától vonta meg a betévó falatot, csakhogy valamely ezüsttel dúsan kivert fegyvcrdarabot szerezhessen magának ; a gazdagabbak pedig, ha teljes díszben vonúltak ki, aranytól és ezüsttól kápráztatóan csillogó egész fegyvertárat czipeltek magukkal, melynek készítésével az országban sok ügyes ötvös és fegyverkovács foglalkozott.