Seite - 316 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

316 egy olajos szelenczét csatoltak az óvre, továbbá a mohamedánok még az eriâm nevú, ezüst tokot, melyben az iszlám minden jámbor hive állandó útitársát és fegyverbarátját, a Koránt vitte magával. Igen jellemzó ékszer a toke nevú, nagy ezüst pitykékból, vagy lemezekbôl készúlt mellpánczél, melyet a kabátra (fermen), vagy egy kûlôn bórmellényre erôsitettek s mely a mellnek nemcsak oltalmára, hanem diszéúl is szolgált. Egyéb ékszerre nem sokat ád a bosnyák; gyúrúkre nem igen kôlt, s ha hord is gyúrút, legfôlebb sárga rézbôl, vagy rossz minóségú ezüstból valót. Az egyetlen nem harczias czélú ékszer, melyet még visel, a kôzônséges nagyságú, de számos ércztokba zárt s azokkal együtt jókora téás-csésze nagy- ságú, régi fajta, hengeres zsebóra. Az órát a mellen és az ôvôn lelógó gazdag ezüstlánczon hordják. Mindezen ruhadarabok és ékszerek kivált meleg nyári napokon jókora sulylyal nehezedtek viselóikre, a kik azonban szivesen türték ezt a kényelmetlenséget abban a büszke tudatban, hogy festôibb és tekin- télyesebb jelenség már nem is igen képzelhetô ó náluknál, mikor teljes díszükben kivonúlnak. A mohamedán nók, kivált a fóbb rangúak viseletét szintén elókeló, igazi értékre nézó fényúzés jellemzi. De künn az útczán szentúl megtartott ósi hagyományukhoz hiven soha sem árúlja el a ruházatuk, hogy odahaza milyen díszben pompáznak. Minthogy tizennyolcz éves korát meghaladt mohamedán nót idegen férfinak látnia nem szabad, az útczán mindig gondosan elfátyolozva járnak. Ezt az egész keleten elterjedt szokást talán sehol sem tartják meg oly aggodalmas lelkiismeretességgel, mint Boszniában, hol a tisztességes nók még a kezüket is elrejtik idegen szemek elól s a fátyolukon csak épen akkora kis rést hagynak, a melyen át kitekinthetnek. Az útczai viseletük bó fekete kôpônyeg, a feredza, melynek nagy, a vállon lelógó, négyszôgletes gallérja van s az egész nóalakot elfodi. E kópónyegen egyetlen ráncz, egyetlen vonal sem árúlja el az alatta rejló termetet, vagy azt, hogy fiatal-e avagy ôreg, szép-e avagy rút a viselóje. A kezüket a kôpônyeg zsebeibe dugják, lábuk idomtalan, bó szárú sárga szattyánbór csizmákban rejtózik s a fejüket két fehér kendóbe (du¡eme és jasviak) bugyolálják úgy, hogy csak a Szemük látszik ki. Amde ez alakok, melyek az ilyen látványokhoz nem szokott szemléló elótt, kivált némi távolságból, mozgó kisérteteknek túnnek fól, odahaza a háremben ünnepi alkalommal a legragyogóbb s csak a keleten honos pompában ékeskednek.