Seite - 332 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

332 A banjica és a duseklukok ajtai is igen gazdag díszítésúek, még pedig rendesen mozaikszerú betéttel vannak ellátva. E díszítmények kétségtelenúl keleti eredetúek, de ido haladtával úgy egészükben, mint részleteikben saját- szerú helyi változataik fejlódtek, a melyck mariapság a Kelet pazar formáinak a népies fafaragványok díszítési elemcivel való elegyúlését mutatják. A falak egyszerúen fehérre vannak meszelve s csak a díszesebb termekben van a polcz (ra/a) fólótt széles homlokdísz festve. A falak mentén áll az egy, sót olykor tóbb falnyi hosszú minder (diván), a matráczokkal, párnákkal és ezeket borító szónyegekkel (makat) megrakott faállványú kerevet, mclynek a mellsó oldalai kis szekrényekben (skr abija) végzódnek. A nók szobáinak ablakai súrü farácsozattal (muiebak), vagy gipszkere- tekbe illesztett gazdag díszítményú színes üveg alakzatokkal vannak a kiváncsi tekintetek elól elzárva. Az elóbb leírt fogadó terem egyúttal ebédló és hálóhelyiség is. A vendég, miután bebocsáttatást nyert, a divánon foglal helyet. Az étkezés a fóldón ülve, kuporodott helyzetben tórténik, s az ételeket egy alacsony asztalkán (peSkun) levó nagy kerek réztáblára (dimirlija) rakják fól. Este elószedik a duseklukból a matráczokat és párnákat s a padlón megvetik az ágyakat. Ilyenformán ugyanaz az egy helyiség a mindennapi élet ósszes szükségleteire elégséges. A bólcsWól a sírig. (Od besike do motike.) — Születés. — Gyerme- kekkel megáldva lenni a legnagyobb áldás, a mit a házaspárok maguknak Islentól esdenek. Nem arany és kincs a ház gazdagsága, hanem mentúl tóbb gyermek; ellenben a nieddóséget a legnagyobb szerencsétlenségnek érzi az aászony. Hogy a meddó asszony teljesen elvétette az élete czélját, ez a fólfogás oly mélyen gyókerezik a kóztudatban, hogy régebben e kórúlmény még a keresztény férjet is fóljogosította második feleség elvételére, mi által a kétnejü- ségnek egy sajátszerú faja nyert hallgatag elismerést. Ilyen esetekben azonban a férjnek az elsó asszonynyal minden házastársi érintkezést meg kellett szakítania s azontúl csupán választott testvérének (posestrima) volt szabad ót tekintenie, míg a második, vele külónben egyházilag egybe nem kelt asszony az elsónek jogaiba lépett. A kétnejúség ilyen eseteit, a melyek ritkán ugyan, de mégis elófordúltak, a nép inkább sajnálta, mintsem elítélte. Hogy a gyermcktelenséget elkerúljék, külónféle eszkózókhóz és varázs- lásokhoz folyamodnak, sót e részben bizonyos próbákat is tesznek. Igy a nónek vizet adnak inni, a melyben elóbb nyúlnak az oltója (siriste) ázott, s ha utána fájdalmakat érez, akkor van, ha nem, akkor nincs kilátása gyermekekre.