Seite - 334 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

334 Áldott állapotában a nönek nagyon vigyáznia kell magára, mivel a néphit szerint ilyenkor ezer meg ezer veszedelem fenyegeti magzatát. Ehhez képest számos az óvatossági szabály is, a melyeket ez idöszakban követnie kell, s egész kötetre teijedne, ha valamennyit el akarnók sorolni. A jó reményben levó asszony kiváló tiszteletben áll a nép elött. Minden teljesíthetó kívánságát teljesítik, minthogy ennek megtagadása a magzatnak kárára lenne; ilyenkor a munkában is, a mit minden parasztasszonynak végeznie kell, többször meg szabad pihennie. Igazi asszonynyá a nó csak a szúiés által lesz s csak ezzel tólti be élete valódi hivátását. Míg egyrészt ugyan a várandós asszonytól jóformán semmit sem szabad megtagadni, addig másrészt neki magának igen sok dologban kell ónmegtaga- dást tanúsítania. Nem szabad vérnyomokra lépnie, nehogy a gyermeke vér- foltos legyen; nem szabad halat ennie, külónben a gyermeke nema lenne; madár, kigyó vagy farkas rágta húst, vagy útról érkezett kenyeret nem szabad ennie; áldott állapotában nem szabad füródnie, sem fogat húzatnia; s ha nem akar megint csakhamar áldott állapotba jutni, idegen gyermeket nem szabad megcsókolnia. Ha elérkezett a szúiés ideje, nagy lelki nyugalommal néz a nehéz pilla- natok elé. Már görög irók emlitik nagy csodálattal, hogy az illyr nók az erdón, minden segítség nélkül szúlik meg gyermekeiket. S olyan esetek, mikor a nót az erdóben érik utól a szúlési fájdalmak s mikor aztán az újszülóttet karjára véve a hátán egy csomó fát czipel haza, nía sem ritkák. fellemzó, hogy a nép a gyermek születéséról szóló értesítést e szókkal kezdi: Naslo mi se di jete (Gyermeket találtak nekem). A vájúdás titkolása a néphit szerint a fájdalmakat enyhíti s a gyermeknek is javára válik. A házban sem csinálnak sok teketóriát a gyerekágyassa!. A ház valamely más nószemélye végzi a bába (babica) tisztét s látja el az újszülótt elsó szükségleteit. A szúlést az ifjú anya fekvó helyzetben, nehezebb eseteknél térden állva vagy elóre hajolva várja. Míg más népek hite szerint az anyaméh ónálló életú lény, addig a bosnyák nép fólfogása azt három osztatú szekrénynek képzeli, melynek elsó rekeszében a koraszülöttek, másodikában a rendesek, harmadikában pedig a késóiek érnek. A méhlepényt (posljedak, pometak, rodilja) gondosan elássák, vagy folyóvízbe dobják. Ha elejét akarják venni, hogy az ifjú anya megint hamar más állapotba jusson, akkor a méhlepényt négy darabra vágva harisnyába kótik.