Seite - 336 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

336 koponyáját tetszés szerint idomítani szokták. A kóteléket a fejtetóról le az áll alá vonják s ott szorosan megkótik, a mi a koponyát laposabbá teszi (podbradak.) Gyermekévek. — Az újszülóttet az édesanyja mellé fektetik s ott marad legalább három napig. A gyermek fekvóhelyét a kóvetkezó sajátszerú módon készítik el. Két gyapjútisztító vasecsetet (grebeni) akként állítanak fol a fóldón, hogy a fogaik egymás felé nézzenek, a nyelük meg fólfelé álljon. A két vas- ecset kózé, azok fogaira teszik a gyermek fejvánkosát, a két nyélre pedig félkórben hajtott bimbós ágat kótnek s erre akasztják a takarót. Csak néhány nap elmúltával fektetik a csecsemót az alacsony s mindig gondosan letakart bólcsóbe, melyben a kisdedet legelószór fiúgyermeknek kell ringatnia. Egészen a keresztelóig nem szabad a csecsemót a házból kivinni. Nevet mar a kereszteló elótt kap (znamenovanje), de az egyházi keresz- telés csak a születése után két hét múlva, vagy a plebános legkózelebbi Iátogatása alkalmával tórténik. Félreesó helységekben, a hová csak ritkán néz be a pap, gyakran megesett, hogy a keresztelót addig is elhalasztották, míg a gyermek rnár a maga lábán tudott templomba menni. A keresztkomát a kereszteló napjától fogva rokonnak tekintik, s ez a rokonság ép úgy házassági akadály, mint a vér szeriati atyafiság. Kereszt- apának rendesen a házassági tanút kérik fól s ugyanaz végzi e tisztet a tóbbi gyermekeknél is. A koma keresztgyermekét a kereszteló után pénzzel ajándékozza meg, s viszont a gyermek anyjától boséaluk gyanánt ennek saját kezével himzett fehérnemút kap ajándékba. Ha az újszülótt leánygyermek, akkor a koma a keresztelés alatt a mérleg sulyát az óve alá rejti, haza menet pedig fordítva viseli a lábbelijét, hogy a legkózelebbi gyermek fiú legyen. Ha valamely családban gyakoribb a gyermekek elhalálozása, akkor e miatt a keresztapára vetnek s ilyenkor legkózelebb mást kérnek fól e tisztre. A gyermek az anyja és az idósb testvérei oltalma alatt nó fel s már legzsengébb korától fogva hozzá edzik az idójárás viszontagságaihoz és a nélkülózésekhez. A gyermek elsó évei künn a falvakban a legkeményebb megpróbáltatás esztendei, s a melyik ezeket kibírja, az aztán az egész életére meg van edzve. Már néhány hét elmúltával az anyatej mellett a felnóttek rendes nehéz táplálé- . kából is etetik a gyermeket. Órák számra elmajszol a fogatlan kis szájával egy-egy darabka száraz kenyéren, s esóben, szélvészben, sokszor a legirgalmat- lanabb hidegben is félmeztelenúl látni a gyermekeket kinn a ház kapuja elótt