Seite - 338 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

338 kukoricza kenyérból vagy jarából (szitálatlaa lisztböl sült rozskenyér), egy darabka sajtból s rá egy ital friss forrásvízból áll. A pihenó óra többi részét danolgatással és játékkal töltik el, s mikor a nap nyugovóra száll, haza tér a nyáj kis pásztoraival. Miután az állatokat ismét megfejték, a karámokba hajtják, a hol felnótt pásztor örizete alatt töltik az éjszakát. Ez a pásztor szántalpakon nyugvó, desz- kákból alkotott, szállítható, szúk, sátoralakú kunyhóban hál, a honnan minden gyanús hangot könnyen meghallhat s ragadozó állat kozeledtére lármát üt. Nem ritkán alig fölcseperedett suhanczok is megverekedtek ily alkalomkor a farkassal vagy medvével s kimentették az erdei rabió körmei kozúl a bárányt vagy tulkot. A pásztor dolga minden héten a karámokat lebontani és egy-egy kevéssel odább újra folállítani, hogy lehetöleg nagy darabföldet trágyázzon meg a marha. Serdü/'ó kor. — A serdúltebb korba lépés olyan mozzanat, melyet a legtöbb népnél bizonyos áhítattal várnak és meg is ünnepelnek. Boszniában és Herczegovinában az emberi élet ez új idószakának kezdetét ósi hagyományos módon ülik meg. A mohamedánoknál megvan, mint tudjuk, az egész Keleten elteijedt korúlmetélés szokása, mely náluk a fiúgyermeknek rendesen a hatodik évében tórténik, s ma már teljesen vallási szertartás. Másként van a dolog a hajnyírás szokásával, melynek a gyermekkor bizonyos szakában az összes felekezetek hívei alávetik magukat. A kis gyermekek ugyanis hosszú, fürtökben lelógó hajat viselnek, s csak rnikor már fölcseperedtek, nyirják meg elöször a fejüket. Ehhez, mint a keresz- teléshez, komát hivnak, a ki a gyámfiát az olébe veszi. Erre a fiú anyja a komának egy tányéron átnyújtja az ollót, s a koma, ha nem elég ügyes arra, hogy a fiú egész haját lenyírja, legalább három csomócskát nyír ki belóle s azokat a tányérra veti. A hajat a háznép valamely tagja dobja el. Nyírás után a koma a gyámoltját megcsókolja és megajándékozza. Ezt a komaságot a nép liSano kitmslvo-mk (nyiró komaságnak) nevezi. A szertartás fontossága eléggé kitetszik abból, hogy ezt a komaságot ép olyan szentúl tartják, mint a keresztkomaságot, s hogy ez is házassági akadály. A nép e komaságnak még azt a esodálatos erót is tulajdonítja, hogy betegségben gyógyító hatású. Ha valamely gyermek sulyosan megbetegszik s ha már semmi más nem enyhíti a baját, akkor az apja kiviszi a kapu eíé s az elsó arra menót fólkéri, hogy legyen a nyíró komája, tekintet nélkül az illetónek a vallására. Az idegen