Seite - 340 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

340 is áll. A nép azt tartja, hogy e bekarczolt jegyek eltörulhetetlenek s még ha kivágnák is, akkor is újra elótúnnének. Minthogy azonban az ország mohamedán urai a kereszt jelétól írtóznak, a tatoválás ennélfogva akadálya, vagy legalább is megnehezítóje lett annak, hogy mohamedánok katholikus nóket vegyenek el, vagy hogy katholikusok az iszlámra térjenek át, mivel a tatováltak öseik vallását nem tagadhatták meg egy könnyen. Igy keletkezett a népnél az a vélemény, hogy a tatoválást a katholikus papok honosították meg, ezzel meg akarván nehezíteni híveiknek a vallásuktól való elpártolást. De több ok szól e foltevés eilen s e szokásnak sokkal régibb eredete mellett. Mindenek elótt már az is, hogy a papság távol áll e szokástól, söt olykor kúzd is ellene, valamint az is, hogy a tatoválás díszítményei között a kereszten kivúl más keresztény, nevezetesen pedig katholikus jelvény nincsen. ígaz, hogy némely kolostor kornyékén látni a Krisztus monogrammját e díszítniény elemei között, de ennek keletkezése csak a legújabb idókbe tehetó. Tatoválják úgy a fiúkat, mint a leányokat. Rendesen 12 —16 éves korukban kezdik meg, tehát akkor, a mikor a serdúlt korba lépnek. A testfestést mindig tavaszszal végzik, „mikor a fák virágoznak", s a nép szerint különösen virágvasárnap és a nagyhét alkalmas e végre; legtöbb- ször azonban Szent József napján, tehát a tavaszi napéjegyenl'óség elötti napon ejtették meg. Ez a korúlmény valami ós természetvallási vélekedésnek mutatja ezt a szokást, melynek ilyenformán semmi köze sincs a kereszténységhez. S ha e szokás eredetét kutatva, a nép torténeti múltjába mélyebben nyúlunk vissza, akkor rá jövünk, hogy az nem szláv, de más olyan tórténel- mileg közelebb esö néptól sem származik, a mely Boszniát és Herczegovinát lakta. Csak a Balkán-félsziget ósnépeinél találjuk általánosan elterjedve az Adriától a Dunáig való egész terúleten. A skytha agathyrsusok, a dákok és a thrákok mind tatoválták magukat, hogy torzsbeliségüket és nemességüket tanúsítsák, ekként mintegy a testükön viselvén nemzetségi czímerüket. Dio Chrysostomus különösen a thrák nökröl említi, hogy büszkék voltak szépen tatovált testükre s hogy e testfestés által szebbeknek és elökelöbbeknek akartak látszani. Mint e népek, úgy Strabo szerint nyugati szomszédaik, az illyrek is, tehát Bosznia és Herczegovina óslakói, szintén gyakorolták e szokást, s mint szánios más népies hagyomány, ez is ö tölük öröklödhetett a jelenkorig. A tatoválás bizonyos ünnepiességgel törtenik. Reggel az ifjúság egybe- gyúlekezik s a legjobb kedvvel fognak a fájdalmas mútéthez. Múszerúl egy