Seite - 346 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

346 azontúl az illetó testvérének (posestrima) tekinti magát; reggel elmondja az álmát a férjének, a ki a testvériség érvényét clismeri, s ez esetben a pobratim az asszonynak olvan, mint a vérrokona, a k¡ elótt nem szabad magát lefátyoloznia. A pobratimstvo útján létrejótt rokonsági kôteléket a felek legkôzelebbi atyafiságára is kiterjesztik, s a választott testvér atyját poo¿¿m-nak (félatyának), az anyját pedig polumajka-n?ik (félanyának) híjják. Szerelmi varázslás. — A bosnyák paraszt lány életc sok sanyarú mun- kával telik el, a minek egyhangúságát csak kevés üdúlés enyhíti. Már leg- zsengébb ifjúságától fogva a leányt is rá szorítják, hogy a mi csak gyónge erejétól kitelik, azzal a kózós háztartási munkához hozzájárúljon. Legelószcir pásztorkodnak, a juhokat és kecskéket órzik, aztán a háztartási munkára fogják óket s a mosásnál, fózésnél, tisztogatásnál, stb. kell az asszonyoknak segitcniok. A nap tôbbi részét pedig kôtéssel, fonással tôltik. Hajadonokká serdúlve, jóllehet sokszor a felnóttek legczédább beszédét is arczpirúlás nélkül hallgatják, mégis a legszigorúbb erkôlcsôsségre nevelik ôket, s e részben igazán példásaknak mondhatók. A szúzi bccsúletet a legfóbb jónak tekintik, s ha kell, állhatatosan meg is tudják védelmezni. Az ósi hagyományok szellemében nevelkedvén, jókor megtanúlják, mi a nó természetes hívatása, s minden tórekvésük arra irányúl, hogy mentúl elóbb férjhez menjenek. De azért nem szabad kaczérkodással és túlságos kedveske- déssel tôrekedniôk e czél felé. Azt is nagyon jól tudják, hogy bármint határozna is a szivük, mégis csak az atyjuk akarata a dóntó, s minthogy semmi más eszkôzzel sem igyekezhetnek a czéljuk elérésére, igézéshez és varázsláshoz folyamodnak. Kivált Szent Gyórgy napja e varázslások ideje, s igen számosak az igézó szertartások, a melyekról azt tartják, hogy mielóbb kedve szerinti férjhez juttatják a leányt. Már az ünnep elóestéjén keresnek a leányok valahol egy hangyabolyt, azt haza viszik, foldobják az ereszrc s háromszor e mondókát ismétlik : Mravi uz kuéu, svatovi u kttéu (Hangyák a házra, kérók a házba). Szent Gyórgy napján kora hajnalban, még pitymallat elótt kilopódzik a leány a patakhoz vagy forráshoz, ott levetkózik s fürdés után igy szól a nap felé fordúlva: „Hitemben megfüródtem Isten fia (vagyis a nap) elótt s a hajnal- csillag, a világ szemefénye elótt." (Ja se umih svojitn dinom, boijim sinom, zvijezdom danicom, svega svijeta zenicom.) Aztán felóltózik és igy szól: „Fehéret óltók pirosra, megbúvólók kicsit, nagyot; mint a méh a virágnál, úgy legyen a kedvesem nálam!" (Ja obukoh bijelo na rumeno, ja pomanih malo i golemo, kako píela po rodu, tako dragi na pohodu.) Erre a fésúlkódés