Seite - 350 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

Mikor a leány a szovószékre kifeszíti a mellékfonalat, száridékosan nem méri ki a hosszúságát. hogy azután a vásznat, ha elkészúl, varázslásra hasz- nálhassa. Azon este, a mikorra a kedves megjelenését óhajtja, vacsora közben három falat kenyeret rág össze s aztán az osszerágcsált darabkákat titkon a zsebébe dugja. Mikor aludni megy, a megszótt vászondarabot teszi a feje alá vánkosúl, majd kést, kanalat és villát, ama három osszerágott kenyérdarabkát s egy csipetnyi sót vesz magához és így szól: Hoáe poälji moga sugjenika, [Isten küldje el választottamat, Da zajedno jedemo hljeba i soli, ¡ hogy kenyéren és són osztozzunk, i krojimo vjenCano odjelo. > s a nászruhákat kiszabjuk. Je li preko gore — eto mu sjekire, Ha az erdön van,— imeittegy balta(akés), Je li preko polja — evo mu vile, ; ha a mezón, — ime a villa, Je li preko vode — evo mu vesla. | ha vizen tul van,— ime az evezó (a kanál).] « Kivált üjhold elótti este gyakorolják az ilyen varázslást. Mikor a leány a növekvö holdat megpillantja, egy kis földet markol föl, a min elóbb a bal lábával állott, s aztán egy patkót vesz a kezébe és ezt mondja: Oj ti mladi mjeseíe, [Oh, te ifju hold, Tako ti mladine, ; Esdve kérlek ifjusngodra: Ti prelaziá brda i doline, Te hegyen, völgyön átkelsz, I u putu vigjaä dragog mog, S látod útadban a kedvesemet, Naredi mu da se zovne imenom. > Parancsold meg neki, hogy mondja meg a nevét.] A leány most addig hallgatódzik, mig az arra menók valamely nevet nem említenek. Ha férfi nevet hall meg, azt kedvezó jelnek veszi. Az üjhold elótti este fogott pókot tokba zárva szintén arra kérik, hogy a kedvest hálózza be s vezesse álmában a szeretójéhez. A lakodalom. — Bosznia és Herczegovina nói ifjúságának csak ritkán van alkalma a Ratal emberekkel való ismerkedésre. Mivel a leányok állandóan a házhoz vannak kötve, ismeröseik köre természetesen csak a legközelebbi szomszédságra szorítkozik, a melynek ifjuságával a munkánál, kivált pedig a hosszü téli estéken a sijelo-ban találkoznak. A mi a városi kisasszonyoknak a tánczvigalom, az a boszniai falvak szépei számára a sijelo. Fólváltva más-más családoknál tartják ez estéli összejöveteleket, a melyeken a meghivottak illen- dóség szabta kótelessége, hogy a vendéglátó gazda számára bizonyos munkát végezzenek. E munkát rendesen nagy vigan, énekszó, játék és dévajkodás közben végzik, s a mulatság sokszor hajnalig is eltart. A városi kisasszony