Seite - 358 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

358 mondják ott annak okáúl, hogy az ottani mohamedán nök nem járnak lefátyo- lozottan, mint a kik nem is annyira hites feleségei, mint inkább csak fizetett rabszolgái a férjüknek; az ilyenekre ugyanis a lefátyolozás nem kötelezö. A vételár nem is kerúl a menyasszony hozományához, mint másutt, hanem az apjáé marad. A menyasszonyt árának lefizetése után a násznép (svatovi) ünnepélyesen átveszi, s az, miután mindenkinek sorban kezet csókolt, a szüleitól megáldva elbúcsúzik a saját atyafiságától. Ezalatt a vófélyek és a íaus folrakják a két ládában elhelyezett kelengyét, a mely ruhafélékból és ágynemúból áll. Aztán a menyasszonyt lora ültetik s a menet megindúl. Mig jövet a násznép mindig keletról nyugatnak érkezik a menyasszony házához: addig menet épen az ellenkezó irányba tart s csak egy idó múlva vág neki a menyasszony új otthona irányának. A násznép mindig délelótt kél útra, a mig a nap emelkedóben van, és soha sem délután, mert ez nem jót jelentene az új párra nézve. Ugyanott, a hol az elözö napon, most is pihenöt tartanak és falatoznak, a mi után dévajkodás, tréfa és ingerkedés, meg puska- lovések súrú durrogása közben folytatják útjukat. A vólegény házához érkezve a menyasszony leszáll a lóról, melyre azonnal fölpattan a férfiak valamelyike s keletról nyugatra háromszor korúlnyargalja a házat. E közben a menyasszony alázattal közeledik új otthona küszobéhez, leborúl elótte és megcsókolja. A menyasszonyt a küszöbön a házbeli nök egy csésze gabonával várják, a melyból a menyasszony egy maréknyit a ház- tetöre s a négy égtáj felé szór. Erre belép a házba s ott újra letérdel, aztán megcsókolja a túzhelyet, a családi élet jelképét. Némely vidéken elóbb három- szor meg is kerúli s fólszítja a rajta pislogó zsarátnokot. Másnap a meghivott pap elvégzi az esketés egyházi szertartásait, a mire víg lakoma következik, de ennek a menyasszony csak egy szógletbe szerényen félrevonúlva lehet tanúja. A lakoma közben mondott felkószontóknél mindig kezet csókol az illetónek, a kire a poharat koszóntótték. A lakoma után pedig a menyasszony egyik kezében mosdót (legen)^ a másikban korsót (ibrik) tartva, szolgál a vendégeknek a kézmosásnál, a miért mindeniküktól egy-egy pénz- darabot (poljevadina) kap. A vendégek távozásakor az egyik vófélylyel együtt mindenkit szépen kikisér, a mikor újabb ajándékok kölcsönös kicserélése szokásos. A boszniai menyasszony nem ismeri a mézeshetek gyóngy idejét. Sót reá nézve a lakodalom után a megpróbáltatás nehéz esztendeje kezdódik.