Seite - 360 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

360 Semmi, akármilyen nehéz munkától sem szabad visszariadnia, s ha netán csüggedni találna, azzal biztatják, hogy (krpez i trpez kuéu drze (veszódség és túrés tartja óssze a házat), vagy hogy ne stoji ku¿a na zetnlji, no na zeni (nem a talpán áll a ház, hanem az asszonyon); a férfiak pedig magukra czélozva mondogatják: pamet kuíotn viada (ész az úr a házban). A fiatal menyecske (snasa) a házba léptekor minden férfinak, még a fiúgyermekeknek is kezet csókol. Mikor a férfiak a munkábói vagy útról haza térnek, lchúzza a lábbeli- jókct s megmossa a lábukat. Ha férfival találkozik, nem szabad elótte áthaladnia, hanem szerényen az út szélére áll s mélyen meghajtja magát az elhaladó elótt. Az új házasok bizalmas együttlétéról egyelóre szó sem lehet, s csak úgy lopva leshetnek el egy-egy pillanatot, a mikor nagy sebtében pár pillanatra négyszem kózt lehetnek. Csak a házasság ez elsó próbaévének letelte után lép az új asszony a feleség jogaiba, a mikor a menyasszonyi fókótójét leteszi s meg- kapja a családfótól kiosztott munkakorét. Boszniában az asszony legelsó rendú fóladata gyermekeket, még pedig fiúkat szúlni, s jaj annak a nónek, a kitól a sors megtagadta, hogy e kótelcs- ségének eleget tehessen. Hogy e részben szerencsés legyen, a már leirt lakodalmi szokások mellett még nem egy babonás gyakorlat járja. A vófély, miután a menyasszony újjára folhúzta a gyúrüt, férfi óvével kapcsolja ót korúl, hogy fiúkat szúljón. A menyasszony, mikor a férje házába lép, ez igéket suttogja: Koliko ti u kuci rogova, onoliko ti rodila sinova (a hány gerenda a házon, annyi fiat szúljek neked). Az esketésnél a vólegényére tekintvc, ezt mormolja halkan magában: Koliko ti u glavi zubova, onoliko ti rodila sinova (a hány fog van a fejedbcn, annyi fiat szúljek neked). Mikor a menyasszonyt új otthonába viszik, ha útkozben teherrel megrakott állatokkal találkoznak, azok valamelyikét megállítják, lerakják rola a terhet, vagy legalább meglazítják a hevedert, a mivel a teher az állat hátához van kótve, hogy a menyasszony meddó ne maradjon. (Breme a teher neve általában, de a méh gyümolcséé is. Az egész szertartás tehát a szúlés jelképes ábrázolása.) Ha a menyasszony jó családból való, akkor a szülói háztól való búcsúzásakor még egyszer visszatekint, hogy leendó gyermekei a saját atyafiságára üssenek; ha ellenben a vólegényénél alaesonyabb származású, akkor a vófélyek jól vigyáznak, hogy valahogy vissza ne nézzen s igy az ivadéka a saját nemzetségéhez hasonló ne legyen. A mohamedán vidéki lakosság lakodalmi szokásai, a mennyiben a vallási szertartásokat nem tekintjük, általában a keresztényekéihez hasonlók, s igy csupán némely eltérések megemlitésére szoritkozhatunk: