Seite - 361 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

361 Érdekes a hajdan a keresztényeknél is, ma azonban mar csak a moha- medânoknàl szokâsos menyasszony-rablds. Ha ugyanis a szerelmes par nem egészen bizonyos abban, vajon egybekeléséhcz megnyerik-e a menyasszony atyjânak a beleegyezését, akkor a fiatalok titokban megâllapodnak, hogy a vôlegény mikor, mely ôràban rabolja el a vâlasztottjât. A vôlegény a meg- hatàrozott helyen megjelenik kiséretével, a hol a menyasszony mâr vâr reàjuk; nyergébe kapja a leànyt s azzal lôhalâlâban elvâgtatriak a vôlegény hâza felé. Halotti emlékunnep egy g5r8g-keleti temetôben (Markovdan). Gyakran még idejében neszét vették a szôktetésnek, s olyankor az atya minden talpra âllithatô emberével nyomukba eredt a rablôknak, hogy zsâk- mânyukat visszavegye tôlûk. Boszniâban tôbb helyûtt latni régi sirmezôket, a melyeket a nép Svatovsko groblje (Nàsznép sirja) néven ismcr s az a monda él rôluk, hogy e helyeken az (ildôzôk utôlérték s lemészdroltâk az elrablott menyasszony kiséretét. Ha ilyen utôlérésnél a vérontâst el akartâk kerûlni, akkor az uldôzôttek és az uldôzôk a legkôzelebbi kadihoz (birô) mentek, a ki megkérdezte a menyasszonyt, vajon a maga jôszàntâbôl szôkôtt-e meg a vôlegénynyel ? 46