Seite - 365 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

365 Mikor a halott föl van öltöztetve, a családhoz tartozók egybegyúlnek s megvendégelik ôket. A nôk bánatos dallamú sirató-nótákat (jadikovke) kez- denek, melyek az elhúnytat dicsérik, jeles tulajdonait emlegetik s elkôltôzését fájlalják. Minthogy ósi keresztény szokás szcrint a holttestnek legalább egy nap és egy éjen át a házban kell maradnia, a vendégek fülváltva örködnek és virasztanak mellette, a mit annál kevésbbé mulasztanak el, mivel különben Halottjáért imádkozó mohamedán megtôrténhetnék, hogy valami állat szökik a halottra, a ki ettöl morkoláb (vukodlak, vampir) lenne. A temetés órájának elérkeztekor a halottól nórokonai elbúcsúznak, s' aztán a holttestet koporsó nélkül a hordható ravatalra (Szent Mihály lovára) téve, férfiak viszik a temetôbe. A halottvivôket folyton újabbak váltják fol s így mentúl többen járúlnak a résztvevôk közül a végtisztesség megadásához. A halál beálltakor a halott ágya mellé egy tányérra tojást és gabonát tesznek, s aztán az elindúló gyászmenet után dobálják halotti áldozatúl.