Seite - 366 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

366 Ha már ugyanabban az évben második volna a haláleset a háznál, akkor a temetési menet megindúltakor a küszóbón egy kakast ólnek le áldozatúl (kurban) és váltságdíjúl, hogy további halálesetektól egy idóre ova maradjou a ház. A leolt áldozati állatot a szegényeknek adják. Temetés napján az egész faluban szúnetel a munka, vagy legalább mindenki, a ki elótt a gyászos menet elhalad, addig, a míg el nem vonúl, félben hagyja a munkáját. Utkozben a ravatalt háromszor leteszik a foldre, mikozben a halottvivók pibennek. A sírnál a halottat legkozelebbi hozzátartozói emelik le a ravatalról s teszik sirjába. A sirgodrot rendesen kólapokkal rakják ki s a halott folé vedó kólapokat illesztenek, bogy a fold reá ne nehezedjék. Némely vidéken a sir puszta fenekére fektetik a halottat, de foléje kólapokból vagy deszkákból kis sátorfodelet alkotnak, a melyet aztán folddel és gyeppel boritanak be. Ha ezzel elkészúltek, utolsó búcsúzásúl igy szólnak a temetésen résztvevók: „Legyen neki kónnyú a fold!", vagy: „Isten bocsásson meg neki!" — s azzal vissza- térnek a gyászos házba. A halotthoz némely tárgyakat raknak a sírba, melyet mélyértelmúen díszítenek. Kisdedeknek bólcsót állítanak a sírjukra. Iskolás gyermekekhez kónyvet és írótáblát tesznek, felnótteknek pedig egy kancsó bort helyeznek a fejükhóz útravalóúl. Gyermekágyban elhalt asszony mellé, ha szülütte fiú volt, nadrágoeskát, ha leány, guzsalyt és orsót tesznek. Gyakran pénzt is adnak a halottnak, hogy azon esetre, ha már használt sírba kerúlne, annak régibb gazdájától megválthassa a helyét s jobban megférjen vele. A képünkon ábrázolt kis goróg-keleti temetó Dolnji-Unac kornyékén egy régibb római temetó helyén van. A tólgyfa melletti magas fakereszt ósi szokás szerjnt egy leányka sírja mellett áll s a felsó részén kendócskékkel és tarka szalagokkal van díszitve. A temetésen résztvevók az idókózben tisztára sóprótt házba térnek vissza (a soprút, a melylyel kitakarították, eldobják) s megmossák a kezüket és arczukat, de nem tórúlkózóbe tórúlkóznek, hanem a túznél szárítkoznak meg, azután pedig torhoz telepszenek, hogy az elhi'inyt lelki Qdvéért igyanak. Hasonló tort tartanak a temetés utáni harmadik, hetedik és negyvenedik napon (rendesen az ezt kóvetó szombaton), továbbá fél és egész évvel utána. Az ilyen torokra mindenki magával viszi az étel- vagy italbeli járúlékát (prilog). Gyakran a halott sírjára is tesznek ételnemúeket, nevezetesen tojást és kalácsot, melyeket a helység szegényei visznek el utóbb, miután a halottat Isten irgalmába ajánlották. A temetés utáni harmadnapon a sírt tómjénnel füstolik meg.