Seite - 375 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

375 ako Bog da, te nadjemo, tebi, duäo, ogledalo, meni sablja i mahrama, ogledaj se do jeseni, o jeseni k meni dodji, da zajedno veferamo. Ha Isten is úgy akarja, Egyikünk csak megtalálja. Enyim a kard s a zsebkendó; Hozzád tiikör az illendö; Magad ószig abba nézzed, Ôszszel majd eljövök érted S hozzám jójj majd vacsorára A ki ez énekeket nem hallotta, fogalmat sem tud alkotni azon örök hagyo- mányról, a mely szerint ez énekek az említett négy tartomány minden vidékén zengenek, s nem tudja elképzelni, hogy mily túzzel s mily lankadatlan hévvel énekli a nép azokat. E sorok írójának hosszú idón át volt alkalma e jelenséget megfigyelni, s ha majd egyszer eljô az idô, — a mire valóban nagy szükség lenne, — hogy a zene ó-korából fönmaradt ezen figyelemre méltó marad- ványokat fonográffal folfogják, a föntmondottak megerósítésre fognak találni. A kromatikus énekeket illetóleg, azoknak hallás szerinti helyes folfogása iránt e sorok írójának már csak azért sem lehetett semmi kétsége, mert azokat rendesen tómeges karban, s a hangközöket igy is valamennyien meglepó egybehangzással és tiszta hangoztatással (intonatio) énekelték. Az e fajta ének, melynek igazi helye a távoli sziklafalakkal kórúlvett fensík, tömeges éneklésnél úgy csendîil fol, mintha óriási, rejtelmes érczhangszer hangja volna s titok- zatosan hangzik még az e helyütt jártas embernek is. A ki elöször hallja, egyáltalában nem találná ki, hogy emberi ének. Ezen énekek ósi voltára nézve különösen egy sajátosságuk fontos. Egyedûli kivételek ezek a bosnyákok és herczegovinaiak egyszólamú énekeiben, s az egyetlen hangkóz, a melyben mozognak, a másod (igen ritkán a kis harmad is). Lehet, hogy az olvasó ez állítást úgy tekinti, mint vagy az éneklók, vagy a vizsgálódó hallgató fol- színességének kóvetkezményét. E sorok írója, midón Dalmáczia belsejében elôszôr hallgatta ezeket figyelmesen, bár a másodok hangoztatása igen hatá- rozott, pontos és tiszta volt, maga sem volt tisztában az iránt, ha vajon ez éneklés-módot jellemzetes sajátosságnak, avagy fogyatékosságnak tekintse-e. De, midón a határozott czéltudatosságot kezdette benne fölismerni ; midón ezt a fönt említett négy tartomány mindenikének terúletén mindenfelé hallotta a falusi nép között ; midón tapasztalta, hogy az éneklók a másodokat a tömeges éneklésnél is ugyanazon idóben hangoztatják ; midón rájott arra, hogy ez énekek legnagyobb része másoddal végz'ôdik, melyet a guzliczások is szeretnek alkal- mazni s a záradékoknál rendesen fol is használnak: nem lehetett tóbbé kétsége