Seite - 376 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

376 az iránt, hogy ez oly hatalmas és meggyökeresedett hagyomány, melyet hasztalan csapkodnak a legújabb kor zenéjének hullámai; oly hagyomány, melynek eredete valószinúleg a zenei ó-kor idejére esik, mig a zene hangról- hangra, hangközröl-hangközre nött, tôkélesedett. Tudjuk, hogy Pythagorasnak Samosban, szilletésc helyén, Hera templomá- ban emléktáblát állítottak azért, hogy a nyolczadot fölfedezte. Mily képzeletet folúlmúló hosszú idönek gondolatát ébreszti ez fol bennünk, ha meggondoljuk, hogy ezen énekekre nézve a másod-hangkoz használata volt a leghatalmasabb vivmány. E dallamokat oly zenei alakúlatoknak kell tartanunk, melyeknek hangnem-rendszere még ismeretlen. Lássuk most azon dallamokat, melyek a lépcsónként emelkedó (diatonikus) hanglétra rendszerén alapúlnak. A városokban egyedúl ezek hallhatók, míg faluhelyt már ritkábban honosak. A vidéki helyek e nemú énekeit a városiakhoz képest ódon egyszerúség jellemzi, míg ezek részszerint már egészen az újkori zenéhez hasonlók. Bár ez az anyag már mai hangjegy-rendszerünkkel is jól kifejezhetó, mindazonáltal sok érdekes vonás van ebben is. Azon kivételes eseteket nem számítva, midón a szerzö valamely különös hatás elérése czéljából ö-görög hangnemeket, vagy más e félét használ fol, mai zenénkben tudvalevóleg kétféle hangnem van : a kemény és a ¿ágy. A bosnyák és herczegovinai dallamok ebben a tekintetben sokkal gazdagabbak. E sorok írója az 1893. évben körul- belúl 1.200 dallamot jegyzett le, melyeknek tüzetes elemzése után arra az érdekes eredményre jutott, hogy azokban tizenegy különbözö hangnem ismer- hetó fol, még pedig: 1. a mi mostani kemény és 2. mostani lágy hangnemíink. A régi görög hangnemek közul — a lydiait figyelmen ki\ûl hagyva, mely azonos a mi kemény hangnemünkkel — a következök vannak meg : Érdekes, hogy ezek által a régi görög hangnemek mindenike képviselve van, kivévén a hypolydiai hangnemet (f^ g, a, í, e). A következö a