Seite - 383 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

383 által az énekes — tudva, vagy ontudattalanúl — a dal részeit minden esetben egy egészszé fúzi össze. A szöveg és dallam közötti viszonyról röviden szólunk. A mi a zenei kifejezést illeti, melynek a szókóltemény kültói tartalmát kell támogatnia, be kell ismernünk, hogy a délszláv dalok ezt a fokot itt még nem érték el. Legalább a nyugati ember érzelmeire, a mi a hangúlatot illeti, a dallamok esak tokéletlenúl hatnak. Néha igen behizelgó, vagy merész dallam- sorra akad az ember, s igazi elragadtatással hallgatja azokat, kivált ha vidám csermelyként kis leányok ajkairól gyöngyöznek, és semmiképen nem tudjuk eltalálni, hogy vajon miról énekelnek. Mintha úgy koltotték volna e dallamokat, hogy mindenféle szövegre egyformán alkalmazhatók legyenek. Egyébiránt valóban úgy is van a dolog. Egyazon dallamnak rendesen több szövege van, s így torténik aztán, hogy gyakran bánatos tartalmú szöveget énekelnek olyan dallamra, melyben nyoma sines a panaszos vagy szomorú kifejezésnek; viszont a guzla-játszóknak folyvást zokogó, siró énekei gyakran igen vidám tórténet- kéket beszélnek el. Nagy általánosságban a népdalok zenei része azt a hatást teszi, mintha a zenei óltózék nem a szöveghez alkalmazott jelmezúl kivánna szolgálni, hogy annak hangúlatát kifejezze, hanem csak Vasárnapi ruha, afiele szalonöltözet akarna lenni, melynek a szöveget bizonyos tekintetben az egyszerú elbeszélés folé, magasabb szinvonalra kell emelnie. Ha mar most akár a falusi énekeket tekintjük, melyeknek az a jellem- zetességük, hogy egy-egy szótagra a legtöbbször szintén egy-egy hang jut, akár a városiakat, melyekben viszont egy-egy szótagra több (egymással össze- kötött) hang esik, s épen e?ért emezek lendületesek és kedvesen képletezettek: majdnem mindenikük olyan, mint valami szertartási ének, s úgy túnnek föl, legalább az idegenekre nézve, mint valami hideg, tudományos ellenpontozat. S hogy itt egyáltalában nem is ezél — a nemzetközi zene értelmében — valamely ha his elérése, arról tanúskodik az elóadása ezen énekeknek, akár falusiak, akár városiak legyenek ez énekek. Az úgy nevezett zenei elóadásnak itt legkisebb nyomára sem lehet találni. Minden dallamot elejétól végéig egy- forma erós, átható, de igen iskolázott hangon énekelnek. S nagyobb távol- ságból hallgatva, a melyet az éneklók rendesen föl is tételeznek, az ének — különösen a leányoké — kellemesen, sót bájosan bangzik. Ennyit a dal és dallam közt levó belsó viszonyról. De szóljunk még valamit azoknak a külsó viszonyát illetóleg is. A nyugati nemzetek dalainál a dolog igen egyszerú. A szöveget a dallam alá helyezik s megvan. Itt azonban