Seite - 389 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

Irodalom. három utolsó évtized politikai forrongásai nagy hasznára és kónnyebbségére voltak a déli szlávoknak; egyebek kózt a külfold fígyelmét is fólhívták ezekre a kevéssé kutatott tarto- mányokra. A mit addig írtak róluk, az nagyobbára csak a vadregényes természetben, a lakóik szokásaiban és viseletében nyilatkozó külsóségekre vonatkozott. A lakosság lelkébe még a jóindulatú irók is csak ritkán hatoltak be, mert a nyelvét egyátalán nem, vagy csak tórve beszélték. Már pedig a müvelt világiiak tudnia kellene, micsoda éltetó eró adott e népek ónfentartási ósztónének erélyt és kitartást, minó remények óvták meg attól, hogy soha a legsulyosabb megpróbáltatások kózepette sem vesztették el egy jobb jóvóbe vetett reményüket. Tagadhatatlan sikerú alkoíásaik rég ideje sejteni engedték, hogy e vad, semmiféle csapástól meg nem tórt vitézség alatt nagy fogékonyság rejlik a múvelódésre. A mi azonban a déli szlávokról általában, ugyanaz fokozottabb mértékben áll a legkésóbben fólszabadúlt iker-tartományról, Bosznia és Herczegovináról. Csak az a sajnos, hogy a bosnyák-herczegovinai nép szellemi tevékenységének Osszes ágai kozt épen az irodalmat érintették és érintik a legritkábban úgy, hogy a külfóldón csaknem általános balhit, hogy ez a mezó még teljesen parlagon hever ott. Még a tórzs- és nyelvrokon szomszédok sem méltányolják érdemlegesen e tárgyat. De a ki kedvvel és szeretettel hatol bele, órvendetes meglepetéssel veszi észre, hogy ez egyszerú, sokat szenvedett és gyakran félreismerl nép igazi, óserejú kóltészetének forrása soha sem apadt el egészen,