Seite - 395 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

395 hen, érzéseiben, valamint simúlékony alakjaiban egyetlen késóbbi kor sem multa fôlûl. Ez az oly termékeny ihlettségû szellemi mozgalom a szomszéd Dalmácziában is fóllépett. Míg a tulajdonképeni Horvátország az évenként ismétlódó tôrôk becsapások ellen védekezve elvérzett, s a miatt sem ideje nem maradt, sem kedve nem volt, hogy szellemi emelkedésén munkálkodjék : az alatt a horvát irodalom a gazdag és szabad Raguzában, ebben a horvát Athené- ben, valóságos aranykorát élte. Ez a fôllendûlés a sokoldalú s még egyre novekedó nagyságú Gundulié Ivánban (1588—1638) érte el tetôpontjàt. Ezen szellemi áramlatoktól a Dalmácziával tószomszédos Bosznia nem maradhatott érintetlenûl, sôt épen 6 vette ki Dalmáczia után a legnagyobb részt ebból az irodalmi munkából. De, mert írói csaknem kivétel nélkül Ferenez- rendú szerzetesek voltak, természetes, hogy Dalmáczia vallási kôltészetébôl merittettek. Nem is az volt a czéljuk, hogy mulattassanak, hanem hogy épúlésre szolgáljanak. Ez az irány aztán egészen a legújabb idôkig uralkodó volt a bosnyák irodalomban. Az irók kezdetben a Boszniában szokásos bosaníica írást használták; a latin betús irás csak a XVII. és XVIII. században jótt divatba. A bosaníicával irt múveknek, mint már említettük, csak ethikai becsük van, nem pedig eszthetikai is; mindamellett úgy a nyelvész, mint a müveltségbúvár elótt gazdag bányát nyitnak meg; a nyelvész elótt, mert kivétel nélkül tiszta, hamisítatlan népnyelven irvák ; a müveltségbúvár elótt, mert az azon korban élt bosnyák nép hibáit ostorozzák, kivált a szent beszédek. Ezek a beszédek azonkivúl tele vannak tôbbnyire a latin irodalomból kôlcsônzôtt elbeszélésekkel és mondákkal, a melyeket a népszellem átvett és sajátosan foldolgozott. Ezen vallásos irodalmat belsó érték és eszmei tartalom szerint lehetetlen osztályozni. Jóformán nem is áll egyébból fordításoknál és foldogozásoknál, a melyek a nép vallási szükségletét egyelóre teljesen kielégítették. Mindemellett e kor legkiválóbb írói azok, a kik a bosaníicát használták. Mi csak arra szorít- kozunk, hogy e csoport legfóbb képviselóinek a neveit fôlsoroljuk. A bosnyák irodaloni e második korát a visokói kerület Jelasci falujából való Divkovié Mátyás nyitja meg, a ki 1631-ben húnyt el. Számos müvet írt, a melyek tudományról és szorgalomról tesznek tanúságot. Megemlítendó, hogy a kótótt beszédet ó vitte be a bosnyák irodalomba. Bosanficával írtak továbbá : aglamoí iPosiloviéPál (Pavao), 1642 —1664, scardonai püspók; a jajczai Makovac vagy Margitií István, a ki Divkovié után a legtermékenyebb s a kinek müvei a népszokások és erkólcsók tanúl- 50*