Seite - 399 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

399 Ettôl kezdve elvesztette szüléi nyomát, a kik Besszarábiába vándoroltak ki. Megindító a bolyongása, melyet szüléi foltalálása érdekében tett, a kikkel csak 1819-ben Kisenevben találkozott. Közben, hogy föntartsa magát, volt kertész, írnok és tanító. Kertfölügyelö korában a szabad természettel társalogva jött tudatára költöi tehetségének. 1825-ben Odesszán át Lipcsébe ment, hogy „Serbijanka" s más dalait kinyomattassa, s ott is maradt Németországban 1827-ig. Ez alatt Krug és Gerhard tanárok elóadásait látogatta, és megismer- kedett Herderrel, Grimmel, Uhlanddal, Taluj Amáliával és Goethével. Goethe azt írja elsó találkozásukról : „Szíves egyszerúség és becsúletesség, népének ez a sajátsága, jellemzik ót úgy, mint a kolteményeit." Taluj Amália és Gerhard fóleg Sima útbaigazitásának köszönhetik, hogy délszláv népkôltészeti forditásaik oly kitúnóen sikerültek. Németországból Montenegróba ment s teljes öt évig idözött ottan. Meglrta Montenegro tôrténetét és „Obilié" czímü szomorújátékát, és egy népdalgyújteményt állitott össze, a mely a Karadzié gyüjteménye mellett a legjobb. Mint a késóbbi vladika, II. Njegos Petrovié Péter, nevelôjének bizonyára nem csekély része volt abban, hogy ez a nagy tehetségû férfi kôltôvé lett és gyönyörü „Gorski-Vienac"-át megírta. 1832-ben Sima visszatért Belgrádba, a hol Milos fejedelem megbizásából megírta Szerbia tôrténetét 1813 — 1815-ig, a mely 1837-ben a kôltô személyes felügyelete alatt jelent meg Németországban. Onnét 1838-ban visszaindúlt Belgrádba. Utközben Budán belészeretett a kôltészetén rajongva csüngó Popovié Máriába s az ót jellemzó gyorsasággal oltárhoz is vezette szíve választottját. Kilenez évi házasság után, 1847-ben húnyt el Belgrádban, mint a vallásügyi miniszterium titkára. Különbözö lapok- ban szétszórt számtalan czikken és kôlteményen kivúl 29 müvet hagyott hátra és egy tragoediát a nagy Karagyorgyevicsról. Ezt tartotta legjobb múvének, de sajnos, még kézíratban elveszett. Milutinovic mellett Bosznia legnagyobb görög-keleti írója Karano- Tvrtkovié Pál. F<5 müve a bosnyák uralkodók okleveleinek gyüjteménye 1189— 1463-ig, a mely lehetóvé tette Bosznia tôrténetének elsó kritikai fól- dolgozását. Ez a nagy fontosságú mü 1840-ben jelent meg Belgrádban. Harmadik korszak. — E kor a Zárábban megindult és Gáj Lajostól vezetett lelkes illyr mozgalommal kezdódik, mely a délszlávok nemzeti újjá- születését és általa a politikai jogoknak legalább Horvátország részére leendó visszavívását czélozta. Bosznia legtehetségesebb ifjai is csatlakoztak e mozga- lomhoz, mert elnyomott hazájuk társadalmi és politikai helyzetének a javülását remélték tóle. Ezen irodalmi mozgalom legkiválóbb képviselói Boszniában Sunjié Marian, Jukic Franjo (Ferencz) és Martic Grgo (Gergely).