Seite - 401 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

401 Ez idóbe esnek az illyr mozgalom szülte elsó irodalmi kisérletei. Midón 1845-ben hazájába visszatért, Jukié és Sunjié társaságában népdalokat kez- dett gyújteni. Az ósszeállított anyag megrostálásával Jukiéot bízták meg, dea gyújtemény elsó kotete, a „Narodne pjesme bosanske i hercegovaéke" (Bosnyák és herczegovinai népdalok), csak Jukié halála után, 1858-ban jelent meg Eszéken. E becses kónyv elószavát Ljubomir álnév alatt Martié írta és egy megható elegiát csatolt hozzá Jukié halálára. A „Kolo" czímú zágrábi szemle 2-ik kótetében tette kózzé „Plaé Bosne" (Bosznia siralma) czímú megrázó gyászdalát. Az elnyomott emberiségnek már ez a fájdalmas feljajdulása is mutatja népének késóbbi vigasztalóját és a „Boszúlók" magasztos dalnokát. 1850-ben, Omer pasa viharos idejében, Martié szerajevói plebánossá lett." Omer pasa Ogulinban született, a hol Latas Mihálynak nevezték. Egy vét- ségének kóvetkezményei elól Boszniába menekült s ott az iszlámra tért át. Lassan-lassan a tórok hadsereg fóvezérévé küzdótte fól magát. Kezdetben nagyon is jóakarattal viseltetett a Ferencz-rendi szerzetesek és a keresztények iránt általán, sót a makacskodó bosnyák mohamedánokat tekintet nélkül üldózni kezdte. Jukié és Martié a hitsorsosaiknak nyújtott kedvezményekért egy lelkes ódában neki ajánlották a „Bosanski prijatelj" 2-ik füzetét. De csakhamar aztán, hogy az engedetlen mohamedánokat a keresztények segítségével leverte, a keresztények ellen fordúlt, elszedette fegyvereiket és szétosztotta az oly kiméletlenúl leigázott torokók kózótt. Már említettük, hogy Jukiéot Konstanti- nápolyba hurczoltatta. Martié futással menekúlt ugyane sors elól. Miután Omer pasa 1852-ben visszahívatott, Martié is visszatért Szera- jevóba elhagyott plebániájára, a honnét 1854-ben a ponijevói plebániára (Zepée mellett) helyeztetett át. Egy év múlva püspóke, Sunjié, visszahívta a katholikQsok és a rend képviselójének. Tartományi fónóke kiküldetéssel bízta meg Bulgáriába, a melyet Oláhországgal egyiltt rógtónosen beútazott s élénk színekkel ecsetelte a „Katoliéki listu-ben e két tartomány, úgy szintén Bosznia és Herczegovina katholikus népségének állapotát. Kresevóban, a hová tanárúl nevezték ki, írta halhatatlan „Osvetnici" (A boszúlók) czímú kólteménye elsó részét. 1860-ban a novi seheri plebániára tették át. Ott végezte el „A boszúlók" másik két részét és horvátra fordította Racine Iphigeniáját, Chateaubriand Renéjét és Vergilius Aeneisét. 1863-tól 1878-ig ismét Szerajevóban találjuk Martiéot, a hol mint lelkész és a kerúleti tanács tagja rendkivúli tevékenységet fejtett ki. Ez idóben „A boszúlók" negyedik részén kivúl semmit sem írt, de nagy érdemet szerzett 61