Seite - 432 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

432 Még alig két évtizeddel ezelótt a legkezdetlegesebb eke, olyan, a minót a rómaiak korában használtak, túrta a legtôbb szántófóldet, sót még ma is alig módosúlva található a tartomány azon részeiben, hová az új korszak múveltsége máig sem tudott behatolni. A barmok nagy b'óségéb'ól a tartomány csak igen csekély hasznot húz- hatott, mert a határok a monarchia felé a csaknem folyton-folyvást uralkodó marhavész miatt az állatkivitel elól el voltak zárva. A tenyésztók tehát fóleg a tartomány belsó forgalmára voltak szorítva. Minthogy a szántó/old a tartomány ósszes terûletének csak ôtôdrészét teszi, míg a legeló és erdó három és fél ôtôdét foglalja el, a gazdálkodás fóleg az állattenyésztésen nyugszik, s az ország némely vidékén legnagyobbrészt csakis ebból áll. Még azokon a vidékeken is, hol a fóldmívelést jelentékenyen ki lehetne terjeszteni, a nép órokólt kényelmessége miatt az állattenyésztés aránytalanúl nagy tért foglal el. A terûletnek legel'óül használása kevés fáradságba kerúl. Korábban az éló allatokban rejlô vagyon azzal a haszonnal is járt, hogy az esetleges menekúlés alkalmával saját lábán ment tovább, igy a nép a menedékhelyre nehézség nélkül magával vihette. Ezenkivú! a kmet a lábas jószág után a fôldesi'irnak nem tartozott dézsmát fizetni, a mi nem kevéssé mozdította eló, hogy az állattenyésztés még azokon a vidékeken is, hol a talaj sajátságainál fogva nem kellett volna uralkodónak lennie, az elsó helyet foglalta el. Az állattartás tehát, kiterjedését tekintve, az egész ország legfontosabb termelési ága, de azért távolról sem hajtotta az országnak azt a hasznot, a melyet az állatállománynak félig-meddig megfeleló tenyésztése és czélszerú gondviselése, valamint rendezett állategészségügyi rendóri felügyeletszervezése mellett húzni lehetett volna belólc. Ha a fóbb hiányokat, melyek az egyes mezógazdasági termelési ágakhoz fuzódnek, kózelebbról szemügyre veszszük s a fóldniível/sselVaziXy^, mindenek- elótt ki kell jelentenílnk, hogy a paraszt csak a legritkább esetekben tudta, hogy fôldje mit adhat. A termés alakúlására, melyet úgy tekintett, hogy az Isten megváltoztathatlan tetszésétól függ, a legcsekélyebb befolyást sem gyakorolta, és sejtelme sem volt róla, hogy termését a fóld kelló megmunká- lása és kezelése által lényegesen emelheti. A szántás, melyet a fóldmíves szántófóldjének adott, mielótt a magot bele hintette, szabály szerint csak arra szolgált, hogy a magot annyira betakaija, hogy az a megszámlálhatatlan varjú- és galambsereg szeme elól elrejtve maradjon.