Seite - 434 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

434 tatott szem kitisztítását még ma is legnagyobb részt a szél segítségével szóró- lapáttal végzik. A kapás novények kózúl csak a tengcri mívelése volt az egész országban elterjedve, de ez is igen hiányosan, minthogy helyenként beérték az egyszeri kapálással, mely alkalommal egyúttal a tóltógetést is végezték. A rétek kaszálásánál azzal a rosz szokással találkozunk, hogy beváiják a fúvek elérését, s ez által nemcsak a gyakran igen jó sarjútermést teszik tónkre, hanem a nyert szénatermés minóségét is nagyon megrontják. A parasztság gazdálkodásában semmiféle rendszert sem láthatunk. Fóldjét évek során át egy és ugyanazon nóvény termesztésére fordítja; a mikor észre veszi, hogy a termés nem fizeti ki tóbbé magát, ugarnak hagyja, s helyette egy darab erdót éget le s alakit szántófólddé, vagy pedig a már elpusztitott erdöböl fog eke alá egy darab legelöt. Ennek a rosz szokásnak tulajdonítható, hogy sok vidéken a parasztság lakóhelyének szomszédságában is csak elgazosodott parlagokat találunk, melyek sovány legelóúl szolgálnak, a szántófóldek ellenben a családok szállásaitól nagy távolságban szétszórva feküsznek. Oly vidékeken, melyek legnagyobb részt, vagy jobbára mívelésre alkalmas földböl állanak, ezt a tékozló gazdálkodást hosszú ideig lehetett folytatni, mert elég fóld volt, hogy mindaddig új fóldet foglaljanak, mig fóltehették, hogy a parlagon hagyott ismét egy kis eróre kapott. Ep oly czélszerútlenúl járnak el a legel'ók használásánál. A marhát, mindjárt a kihajtáskor rábocsátják az egész legeló-terúletre, mely ennélfogva sokkal hamarább kimerúl, mintha részenként legeltetnék, s a lelegeltetett rész- nek nyugtot és idót engednének a kisarjadásra. Részint tudatlanságból, részint restségból a marhát sokáig a réten legeltetik s az elsó, tóbbnyire egyetlen kaszálás után ismét rá hajtják. A paraszt gazdálkodásnál az egyetlen irányelv a szükségleteknek pillanatnyi s lehetóleg fáradság nélküli kielégítése volt. A mezógazdasági termelés rendes terményei minóségóket tekintve nem sokkal állnak hátrább a legelórehaladottabb múvelt államokéinál. Legfonto- sabbak s leginkább el vannak terjedve a tengeri, búza, árpa, zab, rozs, kóles, kétszeres (ószi és tavaszi búza keveréke), tónkóly, krupnik (tavaszi tónkóly és tavaszi búza, olykor árpa és zab keveréke) és a hüvelyesek (melyek kózt a bab áll elsó sorban), továbbá a dohány s újabb idóben a burgonya, czukor- répa, repcze és here. A szemes terményeknek killónféle fajtáit mívelik. Külónósen számosak a búzafajták, úgy az ószi, mint a tavaszi búza fajtái. Az árpánál tóbbnyire a