Seite - 471 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

471 tavak és mocsarak halaira. A Száva ósszes mellékfolyói, valamint maga a Száva is halakban igen gazdagok. E vizek halai kórúlbelúl ugyanazok, a melyek a Duna kozépsó részében találhatók. EIsó sorban említendók a harcsa, ponty, csuka, kecsege, küsz és a galócza. De a kevésbbé értékes halak, mint a czompó, keszeg és márna is nagyon gyakoriak. A harcsa és a galócza néha csodálatosan nagyra nó Híresek kivált a Drina folyó óriási galóczái s azok a roppant nagy harcsák, a melveket a Száva kiáradt vizének a mederbe való visszahúzódásakor az Szigonynyal való halászás a Pliva-tavon. itt szokásos rekesztó szerszámok útvesztóiben a mezókón és szántófóldeken fognak a halászok, a kik órák, sót napok hoszszán át is elüldógélnek kezdet- leges háromlábú székeiken s táplival fogják a halakat. Mentúl beljebb hatolunk Bosznia kózéprésze és déli tájai felé, a folyók mentén azok forrásvidéke felé haladva: annál súrúbben találkozunk a tarto- mány legjellemzóbb halával, a pataki pisztránggal, melyhez a legtóbb folyó- vízben még egy nemes halfaj, a pér szegódik. A Narenta vízvidékén a lazaczfélék száma két, itt honos, kitúnó ízú, vóróses-sárga húsú fajtával gyarapodik. Ezekhez járúl ugyanitt még az angolna, mely kivált a Metkovic kórúli mocsártavakban gyakori.