Seite - 489 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

489 A régi czéhek lényegükben csak ott maradtak meg napjainkig, a hol a termelés régi módja még ma is megvan. Itt az iparszabadság mellett fónn- állanak még, mint a benszülóttek ipartestúletei, de természetesen nemalkotva, mint hajdan, egy-egy kis államot az államban, hanem hozzá simúlva a korszerú állami kózigazgatás szervezetéhez. Mindenütt megvannak még a larsiják, vagyis vásárnegyedek is, a melyeken kivúl és tólük távol azonban szabadon fejlódnek a városok újabb kereskedelmi góczpontjai, a hol a divatos mesteremberek és kalmárok a jelenkor nagyipari termékeivel ütóttek tanyát. Ilyen újabbkori iparosok csak a tartomány megszállásával egy idóben kerúltek Boszniába és Herczegovinába, mert elóbb még (nyugati értelemben vehetó) asztalos sem volt Szerajevóban, sem rendes lakatosok, mázolók, kár- pitosok és kómívesek, a kik egyebet, mint kezdetleges tórók kunyhókat, tudtak volna épiteni. Mily alacsony fokon állott ez idóben némely kézmíves- ség, azt példáúl abból is meg lehet ítélni, hogy a megszállás elótt a deszkát még nem fúrészszel, hanem fejszével hasították, a gyalú pedig egészen ismeretlen szerszám volt. A kézmívesek hatása, a kiket a kormány az osztrák-magyar monar- chiából a tartományokba behívott, majdnem minden iparágon szembetúnóen meglátszik és tetemesen hozzájárúlt a régóta honos mesterségek múszaki fejlesztéséhez, fókép az ifjabb honi iparos nemzedék nevelése és kiképzése által, úgy, hogy ma már hatalmasan fejlódó iparos osztály van Boszniában. A városokban, de künn a falvakban is termékeny és jól jóvedelmezó talajra talált a kézmívesség. Az ipari tevékenység fejlesztésére nagy fontosságú lépés volt a számos kereskedelmi iskola alapítása (Szerajevo, Mosztár, Trebinje, Travnik, Livno, Bihács, Bréka, Bjelina, Dolnja-Tuzla), melyeknek tanitványai évenként nagy számú ósztóndijban részesúlnek, továbbá két kézmíves-iskoláé (Szerajevóban és Mosztárban). Ez iskolák hatása teljes mértékében majd csak akkor lesz tapasztalható, ha a bennílk képzett ifjúság kilép az életbe. A kézmíves-iskolák társadalmi értéke mindenekelótt abban van, hogy ezekben az dsszes tanúlók ósztóndijasok, igy az intézetekbe való fólvétel csupán az illetók arravalóságától ftlgg s ennek alapján biztosítva van a tanúlókra nézve tanúlmányaik folytathatása. Ennek folytán tódúlnak is ez iskolákba a fólvételt kérók; az 1895/6. iskolaévben a szerajevói kézmíves-iskolát 92 tanúló láto- gatta. Lassanként Boszniában is keletkezett némi nagyipar, a mely elsó sorban az országnak ásványokban és fában való gazdagságát és a mez'ógazda- sági termékeket vette kiindúlópontúl. A kohászatoX. már fóntebb méltattuk. 62