Seite - 494 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

494 szilväjäröl és baromtenyésztésérôl nevezetes. 1895-ben csupân errôl az egy âllomâsrôl 85.067 tonna, 1896-ban pedig 142.819 tonna szilvât szâllitottak ki az orszâgbôl. A sertéskivitel is tetemes. 1896-ban 525-5 tonnânyi volt. Az orszdgütak és hajôk szâllitâsi forgalma leginkâbb gabonâban, hûvelyes veteményekben, zabban és ârpâban, tengeriben, zôldségfélékben és gyümölcs- ben (szilvâban) âll. A marhakivitel leginkâbb az orszâgutakon tôrténik és legtöbb Horvât- és Szlavonorszâg felé (szarvasmarha, juh, sertés), tovâbbâ Dalmâczia irânyâban (kecske). Boszniânak a külföldrol valö bevitele igen esekély. Ebböl is legtöbb a Brödban lévô petroleum-finomitönak szâllitott kôolaj. Legnagyobb részûk a külkereskedelemben a Boszniâval hatâros Szerbiânak és Törökorszagnak van. S ebben az irânyban rész szerint még életben vannak a megszâllâs elôtti idôkbôl eredô régi kereskedelmi ôsszekôttetések és ôsi szokâsok is. A hosszû idôn ât elhanyagolt Bosznia, mely évszâzadokon keresztwl véres harczokra pazarolta el minden erejét, nem sokâra élére fog jutni a Balkan ällamainak azon nagy jôtétemények segitségével, a melyeket a monarchiânkkal valö kapcsolat biztosit neki. A osztrâk-magyar monarehia pedig büszke lehet e tartomânyban kivivott sikereire, a melyek fényesen bebizonyitottâk, hogy a mûvelôdésnek a Kelet felé valö terjesztésére teljesen hivatott. Kozlekedés. — Jö karban tartott közütak a török uralom alatt egyâltalân nem voltak a tartomânyban. Néhâny idônként jârhatô utnak sem volt szilârd alapépitménye, s majdnem mindenütt hiânyoztak a hidak, tigy, hogy a mikor a folyökon nem lehetett âtgâzolni, ez ùtak épenséggel nem voltak hasznâlhatôk. Némely hegyi uton 25 szâzaléknyi is volt az emelkedés, mert az üt mindenütt hûségesen alkalmazkodott a talaj természetes hullâmvonalâhoz, minden nyoma nélkûl az észszeru tervezésnek. Török tôrvény szerint az titcsinâlâsra az összes férfi lakossâg köteles volt igavonö és teherhordö barmaival együtt ingyen munkâba (robotba) âllani, még pedig minden 16 éven föluli és 60 éven alûli férfi 5—5 éves szakokban évi 20—30 napi robotmunkâra volt kötelezhetö. E munka alöl csak az összes hitfelekezetek papsâga, a tanitök, a testi fogyatkozâsban szenvedôk, vagy a betegek, a hivatalnokok, az âllandô hadseregben szolgâlô és a zaptie katonasâg (csendôrség) volt mentes. A gazdagabbak fizetett helyetteseket âllithattak maguk helyett. Minthogy azonban az utépités többnyire minden muszaki vezetés nélkûl tôrtént, ez arânylag igen nagy munkaerôvel is csak a legszânal-