Seite - 509 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

509 ez iparâgat apârôl-fiura szâllô ôrôkségként, mégis, mikor a kormâny a fôlélesztésére irânyulô munkât megkezdte, nem akadt csak egyetlenegy mester sem, a ki a hajdani szép târgyakhoz mérhetôt tudott volna alkotni. A szdnyegszôWs, mint a hâziipar egyik âga, valaha kivâlô jelességu volt Boszniâban. A szônyeg tudvalevôleg fô alkotôrésze a keleti ember lakâsa berendezésének ; természetes tehàt, hogy Boszniâban is a legnagyobb gondot forditottâk ennek a fontos czikknek a gyârtâsâra. Azonban az âltalânos gazda- A kormâny szerajevoi iparmiïvészeti mûhelye. . sâgi hanyatlâs ezt az iparâgat sem hagyta érintetlenul, és a XIX. szâzad mâsodik felének a kezdetétôl fogva mâr mind ritkâbbak lettek az ezen ipari jôféle munkâk. Csak a legolcsôbb gyapjût kezdték fôldolgozni, és a gyâri anilin-festékek kiszoritottâk a régi j<5 hâzi festékeket. Himz'ôviunkdsal Bosznia ôsszes asszonynépe mindenha foglalkozott ugy a gazdagok hâremében, mint a szegény paraszt kunyhôjâban. Amde még ezek a munkâk is, melyek egykori virâgkorukban olyan tôkéletesek valânak, hogy a nyugat-eurôpai himzésekkel bâtran mérkôzhettek, az âltalânos hanyatlâs idején szintén elsilânyûltak. Hasonlôképen majdnem teljesen megszunt a finomabb vâszonnemûek (bez) szôvése is.