Seite - 8 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

8 Az Erdélyi Érczhegység Déva felol. kaszálók vannak, lejtóségein pedig bóven termo szántófóldek. Mindenütt sok a sós forrás. A folyók vólgyei néhol tekintélyesebb lapályokkászélesednek. Legnagyobb ezek kózt az Olt mentén a Barczaság s a vele ósszefüggó háromszéki síkság, továbbá a magas fekvésú gyergyói lapály. Téresebb síkságok még a fogarasi róna, a gyéres-tordai lapály az Aranyos alsó folyása mellékén és a Kenyérmez'ó a Maros mellett. E síkságok és a folyók szélesebb vólgyei általában termékenyek s a Mezóséggel együtt ez országrész valóságos éléstárai. Erdély fó folyója a Alaros, mely 683 kilométer hosszú útjából e hegy- vidéken épen ótszázat tesz meg s egész 27.000 négyzetkilométernyi víz- kórnyékével ide tartozik; a Hargita keleti oldalán Gyergyóban ered s elóbb éjszak felé fut, majd délnyugati fó irányba tér, s végúl nyugaton a Tiszába omlik; Maros-Ujvárnál már száz méter széles és onnan kezdve nagyobb dereg- lyékkel is járható. Második folyója az Olt, mely a Maros forrásához kózel ered, de azzal ellenkezóleg dél felé indúl, a Barczaságon éjszaki irányt vesz, majd Barót tájékán nyugati irányba kanyarodik, Szeben vidékén aztán egyenesen délnek fordúl és a vóróstoronyi szoroson átfoly Romániába, hol a Dunába ómlik; folyamvidéke sokkal kisebb, mint a Marosé és 530 kilométernyi útjából csak 300 esik hazánkra. Nevezetesebb folyók még: a Deésnél egyesúló Ris- ks Nagy-Szamos, a hármas Kórós, az Aranyos, a két KüküllB és a Temes. Délkeleti Magyarország rendkivúl gazdag természeti szépségekben, ritka- ságokban és kincsekben. A Bihar-hegység hazánknak barlangokban leggazdagabb hegysége. A szkerisorai jégbarlangon és az oncsászai csontbarlangon kivúl e hegységnek kiváló nevezetessége a kalvgyeri dagadó forrás. Az erdélyi