Seite - 12 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

12 A Királyko a rozsnyó-zernesti útról. párkányhegységet jellemzi a saskeselyú (Gypaëtus barbatus), a keleti határ- lánczot Montandon gótéje (Molge Montandoni) s egész Erdélyt a magyar fülemüle (Luscinia philomela) és a sima-nyelvú légy (Gymnoglossa trans- sylvanica). A rovarvilág roppant gazdagságát mutatja, hogy csupán csak Erdélyból 4600 bogárfaj és fajta, tehát egész Magyarország bogárvilágának két harmada ismeretes. Az erdélyi sóstavak legfoltúnóbb állata egy karcsú picziny rákocska, a sóféreg (Artemia salina). Ezckben a sóstavakban több alsóbbrendú parányi tengeri állatfaj is él. Erdély terûletérôl eddig a gerinczes állatoknak otodfélszáz faja van kimutatva. Régebben a kószáli kecske, a bólény és a szármáti marmota (Arctomys bobac) is éltek e tájakon, ma már csak a zerge, szarvas, vaddisznó, medve, hiúz és farkas képviselik a vadon éló nagyobb emlósoket. A házi állatok kôzûl jellemzók a bivalyok, az erdélyi raczkajuh és a turistáktól annyira kedvelt apró, hegyi mokány lovak. Erdély néprajza ép oly változatos, mint természeti alakúlata. Tôrténelmi eredménye ez annak a sok viszontagságnak, melyeken ez országrész századok hosszú során átment. Szent László ideje után Erdélyben már a magyarságnak két megalakúlt terúlete van. Egyik a Szamos medenczéjében, délre egészen a Marosig : ez a magyarok földe. A másik a Maros és a két Kükülló felsó folyásánál és keleten az Oit vôlgyében : a mai Székely/ôld. Az a rész, mely a Maros és a két Kükülló alsó folyása s az Olt között Szászvárosig teijed, a XII. század derekáig úgy szólván lakatlan volt, mint a mai Besztercze-Naszód is. E lakatlan földekre telepítették le Ai-pád-házi királyaink a szászokat. Három nagyobb