Seite - 13 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

IB A Bucsecs Rozsnyó felôl. szász telepítés tôrtént : a beszterczei, a Szeben-vidéki és a barczasági. A Szeben- vidéki szászság egy politikai néppé a II. Endre magyar király által kiadott diploma alapján egyesúlt. Igy alakúlt meg a mai erdélyi részekben a magyarok, székelyek, szászok külón-külón autonom fólde és nemzete. A tatárjárás után még egy népelem : a román vagy oláJi kezd nagyobb mértékben fóltünedezni Brassótól Orsováig és éjszakon a borgói szorostól a jabloniczai hágóig húzódó irányban. A XIV. és XV. században a Brassótól Orsováig húzódó déli vonalat a tórók pusztítások elól menekúló románság egyre súrúbb tómegekben lepi el, s a mohácsi vész után bekóvetkezett állapotok nagyon elómozdítják, hogy a román népelem Erdély belsô részeiben is egyre jobban elterjedjen. A mohácsi vész idejében a románság Erdély lakosságának már mintegy negyedrészét tette. Tómegével a déli részeken, a mai Fogaras, Szeben, Hunyad és Krassó-Szórény megyék terúletére nehezkedett; éjszakon pedig Besztercze-Naszódra és a szomszédos Máramarosra. A Szamos vólgyében és a Maros mentén ez idôben a románság csak helyenként volt elterjedve. Amagyarság az erdélyi részekben, a Székelyfóldón kivúl, ma is ezen a terúleten él nagyobb számmal, és csekély megszakításokkal folytonos lánczolatban szelve át a románságot, két részre osztja annak tómegét. A románság e terúleten a mohácsi vésztól az erdélyi fejedelemség meg- szûntéig eltelt idóben emelkedett tóbbségre. A tórók és tatár pusztítások az eredeti magyar lakosságot ido folytán rendkivúl meggyérítették s e miatt a fóldesurak az országba mind beljebb húzódó románságot letelepítették üresen maradt jobbágy-telkeikre, hogy azok míveletlenúl ne maradjanak. A félig nomád