Seite - 15 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

15 Kilátás a Magura Kalulujról a Kelemenhavas felé. a hadi szolgálatot lovon vagy gyalog teljesítették, két osztályra : lófó (primipili) és darabont (pixidarii) székelyekre oszlottak. Egyes családok mar korán kiemelkedtek és mint fóemberek (primores) szerepeltek. Az egész nemzet azonban egyetemleg nemes volt s minden tagja jogban és szabadságban egyenló. A XVI. század óta részint az egyes, szabadságvesztett székelyekból, részint a bevándorolt s a fóemberek jószágain letelepedett románokból, vagy azokból a székelyekból, kik szegénységók miatt kényszerúlve, ónként jobbágy- ságra kôtelezték magukat, némi csekély jobbágyosztály is alakúlt. Az 1848-iki tórvények természetesen ez osztályokat is eltôrôlték. Vallásukat tekintve a székelyek épen úgy, mint a tóbbi erdélyrészi magyarság : rom. katholikusok, evang. reformátusok, unitáriusok, Brassóban és kórnyékén pedig vannak ágostai evangelikusok is; van kozóttók továbbá egy pár ezer gôrôg katholikus és góróg keleti vallású is. A székelység néprajzi szempontból még ma is igen figyelemreméltó. Az ósi szokásoknak sok nyoma található koztük. A székelyek népkôltészete elókeló helyet foglal el a magyar népszellem megnyilatkozásában, s nevezetesen balladái egy sorba tehetók a híres skót népballadákkal. Fó foglalkozásuk a fóld- mivelés és marhatenyésztés, de szeretik az iparos foglalkozást is. Kézi ügyes- ségben kiválók. A székely általában élénk eszú, találékony, vállalkozó szellemú, sót furfangos, de szavatartó, ónérzetes, okoskodó és igazságkeresó. Az erdélyi régi politikai nemzetek harmadika a szászság. A magyar állam- nak és saját kiváltságainak oltalma alatt virágzó polgári életet élt. Városaiban gazdag ipart fejlesztett ; falusi népe pedig jó foldmíveló volt minden idóben. A szászság volt Erdély legvagyonosabb eleme. Egységessé politikai, egyházi