Seite - 20 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

20 használatának korát sem tudjuk egymástól határozottan elválasztani, a mennyi- ben a jaspist, a szarukóvet és az agát-féléket épen az aranymosások vidékeiról nyerték az óslakók, s kétségtelen adatok igazolják azt is, hogy az aranyat már a múvelódés kczdó fokán is alkalmazta Dacia lakossága legalább ékszerúl, s hogy az említett ásványokban szukölködö Alföld is ismerhette és használ- hatta már a daciai elektron ncvú ezüst-arany ötvözetct. Kószerszámok nagy mennyiségbcn és ncmcsak az Erczhegység jellemzó közeteiböl valók jutottak szélesebb kórú forgalomba, hanem a déli Kárpátok sajátos amphibolitja, phyllitje, kvarczit-fajai a gránátos csillámpalával és serpentinnel együtt igen keresett czikkek voltak a helyi szükséglet kórén túl is és a Héviz kózelében, az Olt partján található szivacsos bazaltból elóállított kézi örlökövek utóbb, már a bronzipar virágkorában, az Alföldön is, le a Tiszáig kózhasználatban valának. A Mezóség kózepén Meleg-Fóldvárnál, Szent-Gotthárdon, az Erczhegység óvében Csáklyán (Alsó-Fehérmegye), Erdófalván (Hunyadmegye), a sójáról ôsidôk ota ismert Vizaknán s fönn a Nyárád-menti Gálfalván egymáshoz teljesen hasonló dudoros kó buzogányok is bizonyára csak rendszeres termelésbôl származhattak. A tokaji Hegyalja obsidianjából pattogtatott késpengék, aFekete- tenger chondylus-kagylójából faragott gyöngyök, karpereczek, aNaxos szigetról Csáklyára kerûlt smirgel vésó, a Keleti-tenger borostyánkóve már magukban véve is. eléggé mutatják Dacia kókori lakosságának élénk kereskedelmét és ipari tevékenységét. A hunyadmegyei Karács aranybányájából való leletek szerint a kó szerszámokat az aranybányászatnál is használták, épen úgy bizonyos, hogy aranybányászok szerszámai voltak azok a réz szekerczék, melyekról épen az Erczhegység kórnyéke lett nevezetessé. À Csáklyán, Bójon, Tordoson s a Déva és Kórósbánya közti Tirnoviczán elókcnilt kétélú réz szekerczék valóban kiválóan alkalmasok lehettek a kemény zöldkö-traehyt arany-ereinek fejtésére. A kó és réz eszkózók használatával egyidejüleg az aranymosás is virág- zásnak órvendett és meghonosodtak az aranymívesség mesterfogásai. Az aranyvidék lehetett kózéppontja Dacia legelsó múvelódési tevékeny- ségének. Erre mutat az erdélyi Erczhegységet a kózép Maros vonalán kórító mészkóhegyekcn át az aranybányákhoz \ ezetó sziklaszorosok gondos megerósí- tése is. Zámtól clkezdve fólfelé, külónósen Kis-Bányánál (Boicza), az algyógyi patak hármas elágazásában, odább a Tóvishez, Nagy-Enyedhez lefutó hegyi patakok szurdokaiban, valamint az Aranyos folyó szúk vólgyén számos ter- mészetes barlang-eródítéssel találkozunk. A bányavidék elé helyezkedó ezen váróvtól a Maros lapálya felé a kiemelkedóbb kúpok, hegyfokok szintén