Seite - 25 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

25 A legtanúlságosabb leletek egyikét a hunyadi vasbányák melletti Cserbel szolgáltatá, hol 1873-ban egy bronz edényben Kr. e. 500—171 közti idót képviseló római érem kerúlt ció kígyófejes kai-pereczekkel és fülönfüggökkel együtt. Dacia többi vidékein is mutatkoznak ilyen ékszerek, így az arad- megyei Márkaszéknél két kígyófejes ezilstdrót karperecz, föntebb Korosbánya felé Guravojnál 70 Apollonia-érem, a Nagy-Kükülló volgyén Medgyesen 53 darab ezüsttárgy közt mutatkoznak még ilyenek; sót Offenbánya mellett, Dák ezüst ékszerek a Magyar Nemzeti Múzeumban. Csórán, egy ezüst táblán emberalakú dombormúveket is találtak. Nagy Sándor Kr. e. 335-ben az Istroson átkelve 4000 lo vas és 10 ezer fónyi gyalogos gétával harczolt, a kik rokonok lehettek a dákokkal, az itt szóban levó régi- ségek egykori tulajdonosaival. A Kárpátok hegyszorosaiból ismeretessé lett számos bronznemú és kincslelet tanúsága szerint Dacia emez óslak(')i súrú és elkeseredett harczban állottak a bastarnokkal, kilc fóleg éjszakkeletról kür- nyezték Daciát. A dákok Oróles királyuk alatt meggyózvén a bastarnokat, lllyricum és Macedonia vidékeig terjesztették rabió kalandozásaikat. Boiribesta M. 4