Seite - 28 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

28 Mindjárt a hódítás befejeztével határ-tóltéseket építettek a barbárság cllen s jó útakkal kapcsolták össze egymással az egyes táborhelyeket. Mind- azáltal eddig háromnál több mérfóldmutató oszlopot nem találtak. Az egyik még Trajanus idejéból származik, Ajtonnál került napfényre, hol katonaság ncm volt, a második Trebonianus Gallus és fia neveivel Veczelról, a harmadik Nagy-AImásról (236-ból) való. A katonaság nélküli helyek elóbb lettek róniai jogú városokká, a mi magában véve is elég bizonyíték, hogy Daciának nem volt olyan katonai határórvidék jellege, mint Pannoniának. Apulum egyidejúleg municipium és colonia, de legfölebb Marcus Aurelius tette azokká, a municipiumi rangot a benszülöttek s a velök összeelegyedctt jóvevények telepe kapta, a coloniaét pedig a tábor mellett keletkezett úgy nevezett canabae, hol a markotányosok, szatócsok s a veteranusok teremtettek maguknak otthont. Potaissa Septimius Severus alatt lett municipium, majd colonia. A polgári elem fókép idegenekból állván, általa a múveltség szükség- képen magasabb fokra jutott, mint ott, hol a benszülött barbárok képezték a polgári társadalom zómét. A mi dák elem megmaradt, az távol esett a civilisatiótól. Az idegenek leginkább a városokban tömörültek, s a fólíratok szerint nagyobb részük keleti származású volt. Találunk jóvevényeket Galatiá- ból, Kariából, Phrygiából, Paphlagoniából s fóleg Syriából. Dacia nemzetiségi állapotaira érdekes világot vet egy karansebesi folírat; kétféle: latin és palmyriai nvelven szól, római és semita jelleggel. A görög folírat sem ritka. Ajóvevények iparral és kereskedelemmel foglalkoztak. Mindenekfölött a bányászat virágzott. Az aranybányákat az Erczhegységben már Trajanus alatt mívelni kezdték. A bányászat fó helye Alburnus major (Verespatak) volt, hol az aknákban 25 viasz-triptichonra akadtak, melyek legnagyobb részét most Rudapesten a Nemzeti Múzeum órzi. Mind magánjogi okíratok, tóbbnyire adás-vevési szerzódések. Az egyik példány Alburnus maiort a pirusták falujának nevezi. Valami pirustáról emlékezik meg egy ugyanonnan való kófelírat is. A pirusták Dalmácziából, mint hires bányászok, kerúltek Daciába. A legrégibb viasztábla 131 -böl származik, a legkésóbbi ellenben 167-böl; a viaszlapok elrejtése tehát vagy ez évben, vagy nem sokkal késóbb tórtént. A bányaigazgatás székhelye Ampelum (Zalatna) volt s nyilván ennek köszönhette, hogy alighanem Septimius Severustól megkapta a városi jogot. A bányaigazgató (procurator Augusti aurariarum) Trajanus korában a császár egyik szabadon bocsátott rabszolgája volt, késóbb nemes származású férfiú, kinek beneficiariusai voltak.