Seite - 30 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

30 terúletén folynak ásatások s már több lakóház és fürdó kerúlt napfényre. Mintha azonban ezek külvárosi építmények lettek volna. A legnevezetesebb épûlet, melyet ismerûnk, a sarmizegethusai amphitheatrum. Ez amphitheatrum nézóterének alapépítményei elég jó állapotban maradtak fónn. A nyilvános gyújteményekben és magánosoknál látható részletek, márvány oszlopfók és párkányok fogalmat nyújthatnak az itteni római építészet fejlettségéról. Az 1823-ban Sarmizegethusa romjai kózt talált, de azóta elpusztiílt két mozaik padló pedig az épúletek belsejének ponipájáról tanúskodott. Az egyik Paris ítéletét ábrázolta, a másik Priamust Achilleus elótt. A fém-, üveg- és agyagtárgyak egészben véve csak olyanok, mint más provinciákban. Annál figyelemre méltóbbak a kó emlékek. Ezek anyaga, a márvány, szembe ótlik azoknak, kik a Duna és Rajna mentén a mészkóhoz szoktak. A császárok és helytartók tiszteletére állított oszlopok, oltárkóvek, isteneket ábrázoló szobrok és domború képek, sírkóvek másfelól is jól ismert typusok ugyan, de van helyi sajátosságuk, mindenekfölött pedig kimunkáltság dolgában külónbek, mint a szomszédos Pannonia hasonló emlékei. A legérdekesebbek az istentiszteleti régiségek, a mennyiben Dacia sajátos nemzetiségi állapotai a vallás terén még inkább kifejezésre jutottak, mint a nyelvben. Legtöbb emléke Mithrasnak van. A sarmizegethusai mithraeumbó! valók mind márványból készúltek. Az ép darabok között feltúnik a bikaólést ábrázoló szoborcsoport, hasonlóképen kerek szobor alakjában van meg Cautes és Cautopates, végúl Mithras petrogenitus. A számtalan csonka domború mú között is találkoznak érdekesek, nevezetesen a melyeken a fó jelenetet több mezóbe foglalt mellékjelenet veszi korúl. A dévai múzeumban, hol a sarmize- gethusai mithraeum tárgyai vannak, látható még a hosszútelki Mithras-tábla ; kidolgozás tekintetében ez a legjobb e fajta munka, melyet Magyarország terúletéról ismerünk ; ellenben ugyanott az Isist és Serapist ábrázoló két tábla nagyon is barbár jellegú. A Kelet többi istenségének kultuszát leginkább csak föliratok tanúsitják. Apulumban Glycont, Napocában jupiter Tavianust tisz- telték ; mindkettó Kis-Azsiából kerúlt Daciába; az utóbbit a bevándorlott galaták hozták magukkal Tavia városból. A keleti istenségek más sorozata Syriából eredt, nevezetesen SolHicrobolos Apulumban, ugyanott deus Azizus bonus puer phosphorus, Sarmizegethusában Sol Malagbel, továbbá Malagbel, Bebéllahamon, fíenefal és Manavas együtt, mint hazai istenek. A rómaisághoz való alkalmazkodás mutatkozik a görög-romai istenek tiszteletében. Azonban ennek is helyi színezete van. Legtöbb tisztelóje volt Asklepiosnak és Hygieiának,