Seite - 34 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

34 érdekes e kincsben az állatfejes aranyfüggó és a gránáttal kirakott, szintén állatfejes karperecz mellett egy arany láncz, mely azon kor eszkózeinek (ásó, kapa, sarló, láncz, olió, eke, stb.) miniatur alakjaival s két egymás ellen ágas- kodó oroszlánnal van díszítve. Az ugró oroszlán még feltúnóbb az 1889 ápril 20-án talált s ma Budapestcn a Nemzeti Múzeumban látható szilágy-somlyói kincsen, melynek húsz, rekeszes gránátokkal gazdagon díszített fibulájából egyik mécs alakjában készúlt fejedelmi ruhakapocs fekvó oroszlánt mutat, és egy másik arany drótfibula, melynek keretét ót, gránát- és zománczmezókkel elválasztott ugró oroszlán-alak alkotja. A lelct arany csészéit is rekeszes gránát betétekkel ékítették. A szilágy-somlyói ugró oroszlánnak méltó párja a bodzai szoros külsó kijáratánál 1837-ben talált s a bukaresti múzeumban látható aranycsészének ágaskodó párducza. Mindezek a hellénekkel vegyes lakosságú, Pontus melléki városokban a Sassanida korbeli minták hatása alatt kialakúlt ótvósmúvészet termékei, melyekhez útjokban a barbár helyi ízlés sajátosságai járúltak. Ezen sajátságok jellemzó vonásai a gyúrúkón, zómók, négyszógletú csattokon, fülónfüggókón alkalmazott almandin gránát ékkóvek, oroszlánok és párduczok stylizált alakjai. Az ilyen emlékek mindenütt elófordúlnak, a hol a gótok Európán végig vonúltak. Dacia külónbózó vidékein ismétlódnek még, bár egyszerúbb kidolgozással, a gótokra mutató gránát os arany ékszerek. A bodzai szorosnak Kraszna nevú szakaszában 1887 augusztusában a hatái-széli út épitése alkalmával elékerúlt 15, egyenként átlag 400 gramm sulyú aranyrúd is, melyeken a sirmiumi (Mitrovitz) római pénzveró-hivatal bélyegjegyét és három császári mellképet szemlélünk. Themistius szónok szerint 369-ben, mikor Valens császár és Athanarich békét kótóttek, a fóltételek egyike a békeadót is megszúnteté. Ez a kincs tehát 367-tól, Gratianus augustussá tétele évétól 369-ig juthatott Athanarichhoz, a ki 378-ban tórtént menekúlésekor rejtheté el. Lenn az Alfóld felé, a Sebes-Kórós vidékén, hol a hunok után elébb a vanda- lok, majd az astingok lakoztak, a mezóberényi gránátos ékszerek, a perjámosi ékszerek talán a gepidák IV. századbeli uralmi idószakát képviselik épen úgy, mint a Kolozsvárra az Erdélyi Múzeumba kerúlt apahidai hires lelct. Kolozsvár kózelében, Apahidánál, mely az ó-korban tekintélyes állomás lehetett, 1889 júliusában régi' sírra bukkantak, mely egy gyúrú névbetúiból kóvetkeztetve Omharus gepida fejedelem sírja lehetett. Rekeszes almandinokkal ékített diadem és vállkapocs-csüngók, egy maeander-díszítésú áttórt fíbula, mind aranyból, teszik e leletet fontossá, mely a 484-ben Tournayban eltemetett Childerik frank