Seite - 40 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

40 a római Herculiát, ott várat épít és megveti alapját a mai Székes-Fehérvárnak. Ugyanekkor Gyula vajdát, a keresztény hit makacs ellenzójét, Erdélyben a római Apulum helyén találjuk. Ez a mai Gyula-Fehérvár. Úgy a királynak, mint a vajdának vara bizonyára római maradvány volt, melyet a várépítésben nem igen járatos betelepúló a maga módja szerint lakhatóvá tett és meg- erósített. Az erdélyi vajda várának már 1003-ban ütótt a végsó órája. A keresztény király legyózte, fogságra veté az ósi hithez ragaszkodó vajdát, annak kincseiból fólépíté saját várának királyi templomát, a legyózott ellenfél várát pedig az ekkor alapított erdélyi püspókség székhelyévé tette. A római maradványokból álló fejedelmi vár megszúntével és a püspókség megalapításával kezdódik Erdélyben a rómaiakkal megszakadt építési tevé- kenység. Ez a román építészet korszaka, mely az Árpád-házi királyok idejével esik óssze. A szilárdabb építkezés nem volt nagyon élénk e korszakban. Az emlé- kek száma csekély és együtt véve egy s más tekintetben szembe szókó egyezést mutatnak a túl a dunai vidékbeliekkel. E jelenséget találóan meg- világítják az elózmények, elsó sorban az, hogy egykor mind a két vidék római provincia volt. A Dunán túl Székes-Fehérvár, valamint a Szent István által alapított négy egyházmegyének székhelyei : Esztergom, Veszprém, Gyór és Pécs egykor római telepek voltak. Hasonlóképen az erdélyi püspókség szék- helye is. A székesfehérvári királyi templom alapjába római fólíratos kóvek voltak befalazva; a gyulafehérvári székesegyház falában is voltak, s nía is vannak elég épségben levó római kóvek, kóztük az éjszaki falban egy domború mu, mely, a mennyire a magasban kivehetó, a tritonokat üldózó Heraklest ábrázolja. Kórnyékbeli jóféle faragott mészkóból technikailag gyakorlott mester vezetése alatt épúlt e templom, ezért sok viszontagság, égés és rombolás után is mindig kibírta a helyreállítást és a részben való átalakítást. Ez fényes bizonyítéka annak, hogy szilárdság tekintetében jóval meghaladja az itteni átlagos mértéket és a magyar szent korona terúletén az egyedúli román múvészetú székesegyház. Keletkezésének idejét csak megkózelítóleg tudjuk megállapítani. Rogerius, a váradi egyházmegye egyik fóesperese, a tatárok fogságából való menekúlését leírva élmondja, hogy ót és két társát az egyházak tornyai vezették helységról helységre a néptelen és üres fóldón; nyolczad napra elérték Fehérvárt, az erdélyi püspók székhelyét; ott sem találtak egyebet, mint mególtek csontjait, fejeit, a bazilikák és paloták szétdúlt, ledóntótt falait. Ebból kiderúl, hogy