Seite - 42 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

42 Fehérvârott 1241-ben mâr volt püspöki székcsegyhâz, s ha a tatâroknak nem volt idejük a falusi tcmplomokat lerombolni, szintc bizonyos, hogy a fehérvâri székesegyhâz falait sem dôntôtték le, s igy Rogcrius mondâsânak csak âltalânos értelme lehet, t. i. hogy nagy volt a pusztiilâs. Okirat bizonyitja, hogy a szâszok 1277-ben Alard fiânak, Jânnak vezetése alatt kifosztottâk és fôlgyùj- tottâk a székesegyhàzat. Fônmaradt tovàbbd 1287-ben és 1291-ben kclt két rendbeli szerzôdés, mely ama pusztiilâs kôvetkeztében szûkségessé lett helyre- âllitâsi munkâra vonatkozik. Ha tekintetbe veszszuk Erdélynek a tatârjârâs utàni félig lakatlan âllapotât, nem lâtszik valôszinûnek, hogy a székesegyhâz az 1241 és 1277-ik év kôzé csô harminczhat év alatt épûlt volna. A székes- egyhâz tehât 1241-ben mâr âllott és nem épûlhetett késôbben, mint a XIII. szâzad elején, de korâbban sem, mint a XII. szâzad kôzepén. A tatârokkal a pusztitâsnak hosszü sora kezdôdik. Jân szâszait 1307-ben ismét a szâszok, ezeket 1442-ben a törökök, 1556-ban és 1601-ben, a refor- matio idejében a keresztények, kik eltôrûlték a pûspokséget, 1603-ban Bethlen Gâbor és Székely Môzes vezetése alatt a törökkel szôvetséges keresztények, 1658-ban ismét törökök vâltottâk fol egymâst a rombolâs munkâjâban. A vâr- nak 1849-iki ostroma arânylag legkisebb kârt okozott. E hatszâz év viszon- tagsâgait mindannyiszor helyreàllitâs, âtalakitâs és toldalékok épitése követtc. Az itt közölt alaprajzon a vilâgosabb vonalak jelölik a késôbbi kelet- kezésû részeket. Ezek : a kereszthajök toldalékai (1287 és 1291), a meg- . hosszabbitott csiïcsives szcntély (1442—1456 és 1753), az éjszaki oldalon a Lâzô-féle renaissance bejârati csarnok (1512), végûl a nyugati oldalon a két torony, az ezektôl közre fogott elôcsarnok és a fô kapu. A két torony valô- szinûleg a XV. szäzadböl valö, de csak a déli épûlt ki teljesen, s ezt Bethlen Gâbor 1613-ban olasz munkâsokkal mai alakjâban iijjâ épitteté. A csûcsivcs fô kapu és a fölötte levé nagy ablak a XV. szâzadban, az elôcsarnok boltozata 1737-ben keletkezett. A fekete vonalak fôltûntetik az eredeti clrendezést. Ezekbôl és a folépités részleteibôl képzeletûnk könnyen megrajzolja eredeti âllapotât; a mi pedig hiânyzik, azt kôvetkeztetés utjân kitalâlhatjuk. E szerint hârom hosszanti és egy kereszthajöböl ällö, hârom félkorû apsisszal zârôdô, pilléres, késô român bazilika volt. Nagysâgra nézve is a tekintélvesebbek kôzé tartozott: kôzép hajôjânak hoszsza a szentélylyel együtt mintegy 59 méter volt, a hârom hajô szélessége 23 méter. Az elrendezés gazdagsâga, kivâlt pedig a téralkotâs muvészete tekintetében tultett a Kirâly- hâgôn inneni kortârsain. Emezek ugyanis, a mennyire ismereteink terjednek,