Seite - 44 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

44 alakja jelenik meg. Az éjszaki kereszthajó falán egymás melletti két fïilkében togát viseló, zômôk alakú ember áll : Szent Péter az egyik, a másik ismeretlen ; ennek fejét lapos sapka fôdi; leeresztett jobbjában kônyvet tart. Egy másik domború mû két ôlelkezû embert, egy harmadik meg üló torzalakot. egy negyedik sphinxet, egy ôtôdik állati fejet ábrázol. A késôbben épûlt szentély falában máshonnan ide helyezett domború mûvôn a sárkánynyal küzdó Szent Mihályt, a templom védszentjét ismerjük fol. Ha ezekhez képzeletben hozzá adjuk azokat a szobrokat is, melyek bizonyára nem hiányoztak az elpusztult szentélyen és a nyugati homlokzaton, templomunk akkor sem vetekedhetik a szobrászati dísz gazdagsága tekintetében sem a francziaországi benczések épit- ményeivel, sem a felsó-olaszországiak egyikével vagy másikával ; de ez nem változtat azon a tényen, hogy építójének egyik jellemzô sajátsága volt a szobrászati díszben való kedvtelés. Ki volt tehát a mester, a ki ezen, a magyar birodalom terúletén páratlan román múvészetú építményt alkotta. Vagy lia e kérdésre nem tudunk válaszolni. kisértsük meg legalább megkozelítóleg tájékozódni, vajon a Nvugatnak mely iskolájához tartozott? Állítólag a bambergi, naumburgi, tehát a keleti frank iskolából származtak volna az építók, kik a gyarmatosokhoz csatlakozva a gyulafehérvári templomot emelték. E nézetet támogatja az, hogy a gyula- fehérvári templom némi hasonlatosságot mutât a bambergivel és a naum- burgival, de e templomok sokkal gazdagabb elrendezésúek és sok tornyúak. Feltúnó, hogy míg Magyarországon ez idóben a székesegyházaknál szinte szabály volt a külón álló négy saroktorony: addig a gyulafehérvárjnak csak a hajók négyzete folótt volt tornya. Ez bizonyos fokig okadatolttá teszi, hogy származását a toronytalan templomok hazájában, jelesúl Lombardiában keressuk, a honnét Dalmáczián át juthatott el hozzánk. Elrendczése, folépítése, nem számítva az oszlopos karzatok hiányát, déli kapuja, mely a páviai Szent Mihály templom kereszthajójának kapujához hasonlít, végúl a szobrászati dísz, mind olyan jelenségek, melyek ha nem támogatják is határozottan, de nem is czáfolják a foltevést. Dalmáczia, a hol a felsó-olaszországi építészet hatása uralkodott, ez idóben Magyarországhoz tartozott. A pécsi régi székesegyházon folismerhetó volt a dalmácziai építészet hatása és keletkezésének kérdésénél a magyar származású Ealan, az egyetlen pécsi érsek (1187—1219), Horvát- Dalmátország kormányzója szintén említtetik. A traui székesegyházat a flórenczi származású Treguanus püspók építteté, a ki a XII. század végén kerúlt Magyarországból Dalmácziába, s építómestere, úgy látszik, ismerte a felsó-