Seite - 55 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

55 egészen, a mennyiben, miként alább kiderúl, az ó védelmi építkezésük a templom-erôdôkre, meg a városok erôditményeire szoritkozott. Az imént mondottak mellett sem lehetctlen, hogy legalább általános és a valószínúség látszatával bíró tájékozást szerezzünk a várak keletkezéséról. Nem számítva a rómaiak védelmi építményeit, a táborhelyeket és az órtornyo- kat, az erdélyi eródítmények nehány kivétellel folvárak és a várépítés két nagy korszakát tûntetik fol. A régebbit általánosságban a barbár, vagyis kezdetleges várak korszakának nevezhetjük ; a második korszak a magyar királyság idejebeli. A kezdetleges védelmi építkezés emlékei legsúrúbben vannak az 011 felsó folyása és a Feketeügy kôzti szúk vôlgyben, a Csíki határhegy nyugati, a Hargita innensó és túlsó oldalának bérczein, a mai Csík, Háromszék és Udvarhely megyék terúletén, továbbá a Maros kôrnyékén, Maros-Torda- megyében. Itt tágas vôlgyôn, amott útszorosok fôlôtt uralkodó magános hegytetón a sziklák emelkedését és esését kovetó falak mélyen hallgatnak eredetükról. Nincs rajtuk jel, melyból kôvetkeztetni lehetne, vajon a dákok, avagy azokat megelózó, vagy kóvetó népek rakták-e egymásra a formátlan kôveket. Csak azt árúlják el, — és ez jellemzó sajátságuk, — hogy nem egyes hatalmasok- nak, hanem a nép ôsszeségének szolgáltak. Talán nem is egységes eredetûçk. Meglehet, hogy a népvándorlás áramlatával ide vetódott népek valamely ellenség által szorongatva már az itt talált várakban kerestek menedéket, s utóbb azok mintájára újakat is emeltek. E mentsvárak romba dúlt falait látva elgondoljuk, mennyi ádáz küzdelem tanúi lehettek az elhagyatott, gyakran súrú cserjével benótt magaslatok. Annyi század lefolyása alatt egymást folváltva hány nép vívott itt harczot életre-halálra ! Nem is kell képzeletünkkel a régi idók homályát bolygatni. Egyik-másik ilyen menedéknek hagyományos szerepe a magyar királyság idejében is megismétlódik. Négy vár : az egyik, melynek emlékét a maros-tordamegyei Bálvány kegy ôrzi, továbbá a szolnok-doboka- megyei, a csiki és háromszékmegyei Bálvány os vár nevét állítólag onnan nyerte, hogy Szent István idejében a kereszténységtól idegenkedó székelyek oda menekúltek, ott áldoztak utóljára bálványaiknak, „a Hadúrnak, ki hont szerezni s azt megtartani segíté párduczos óseinket ; ott szóltak utóljára a táltosok, és zengtek háladalt a nemzeti istennek. " Ez tehát monda, de tôrténeti igazsága sem lehetetlen. Találunk késóbbi és kétségtelen példát is. A tatárok diilásakor a székelyek a háromszéki Bálványos várba hiizódva, azt megnagyítva és új védfalakkal ellátva, megoltalmazták családjaikat és kincseiket. A torda-