Seite - 58 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

58 tehât, hogy mâr Szent Istvân és legközelebbi utödai gondoskodtak a betôrôk elleni védelemrôl. E czélra szolgâlô épitkezéseiket azonban nem ismcrjük. Azt következtethetjük, hogy a römai példât követve az orszâgba vezetô szoro- sokat lâttâk el erôditményekkel, sot bizonyâra nem voltak röstek a rômaiak âltal a szorosokba és azok kôrnyékén emelt ôrtornyokat és a régi idôkbôl fönmaradt egyéb erôditményeket folhasznâlni. Hatârozottabb nyomokkal a XIII. szâzad elején talâlkozunk. II. Endre 1211-ben a néptelen Barczasâgba telepité a német lovagrendet és ez iijabb telepesekkel népesité be a délkelcti végvidékét. A kirâlyi adomâny-levél a lovagoknak megengedte, hogy a liatârszél védelmére sânczokkal megerösitett vârakat épithetnek. A lovagok fol is hasznâltâk az cngedélyt. Igy példâul a mai Brassömegye tôszomszédsâgâban levô, most Hâromszékmegyéhez tartozô Nyén mellett Kreuzbvrg vârat épitették, melynek ma nines nyoma. Utôbb azonban, minthogy birtokaikat folajânlottâk a pâpânak, II. Endre 1225-ben fegyverrel kiuzte öket az orszâgbôl. A tatârjârâs utân a védelmi épitkezés szokatlanûl follendûll és egybe esve az akkor megbonosodott csûcsives épitészet korszakâval, mintegy hârom- szâz évig tartott. Szâzâval keletkeztek az erôditmények, ùgy, hogy Erdély a mülthoz képest még teljesebb mértékben a vârak hazâjâvâ lett. A milyen gazdag ez orszâgrész védelmi épitészcte, azon mértékben annak egészen sajâtos jellege oly mélyen gyökeredzik a helyi kôrûlményekben, hogy ezeket ismerve szinte önmagatöl megrajzolödik a vàrépités képe, viszont a vârépitésbôl kônnyû kôvetkeztetést vonni az orszàgos âllapotokra. Különösen két kôrulmény volt döntö hatâsû. Az egyik, hogy a kiràlyok a vârépités joga fölött a tatârjârâs utân is féltékenyen örködtek. Igy 111. Endre az 1291-ik évi ö-budai orszâggyûlésnek hatârozatait magàban foglalt rende- letével megparancsolja, hogy az ujabban az orszâg megkârositâsâra épult vârak, a templomokkal kapcsolatos kisebb erôditmények is, haladéktalanul lebonttas- sanak. A mâsik, hogy a külön-külön szabadalmakkal és kivâltsâgokkal birö népcsoportokbôl alakult lakossâg és a birtokviszonyok nem kedveztek egyes nemzetségek gazdagsâgra és oligarchial hatalomra jutâsânak. Ennélfogva a feudâlis kôzépkor épitészetének legjellegzetesebb alkotâsai, a lovagvârak, Erdélyben ismeretlenek maradtak. Talâlkoznak ugyan egyes hatalmasok, a kik vârakat birnak, vagy épitenek, de azok hol a kirâlyi udvar katonâi, mint Zsigmond alatt Sorb kenéz, Hunyad vâr tulajdonosa, hol vajdâk, legfôbb kirâlyi hivatalnokok, mint példâul Lâszlô vajda, Thoroczkay Ehellôs